Jane Doe családja

Pénteken megint dokihoz vittem Pimpit, mert csúnyán, fulladva köhögött, meg a mandulái is nagyon rusnyák (megint vagy még mindig). Mivel a péntek vetésforgós rendeléssel megy, és most nem a mi orvosunk volt, így hétfőn a saját dokinknak is látni kell a gyereket. Addig meg Ventolin…

Ma voltam egy interjún, és éreztem azt a bizsergést, hogy ez a meló tetszene nekem. Végtelenül szimpatikus a főnöknő, a munka pedig a precíz, derékszögben elvágólag lelkiismeretes tulajdonságaimnak pont fekszik is. Versenyt kell futni az idővel, meghatározott protokoll szerint…

A fene egye meg, sikerült valami szabványtól eltérő A4-es borítékot vennem, ami nem fér be a nyomtatónkba. De fékezhetetlen agyvelejemnek köszönhetően ezt is megoldottam! Etikett címke hiányában sima papírra nyomtattam ki a címzést, és azt ragasztom a borítékra.

Bár korrekt pályázatot nyújtottam be, amit külön ki is emelt az osztályvezető, végül nem én lettem a nyertes. Nagyon nem bánom, mert a betegségek miatt most túl zűrös az életünk, de az önbecsülésemnek nem tett jót. Azzal próbálom magam nyugtatni, hogy azért azt a nőt…

38 szál hóvirág, ahány éves vagyok. Így nem is tűnik soknak.