Tulajdonképp mi hétvégente nem kirándulunk, meg aktívan pihenünk, hanem előrelátó szülőkként felmérjük a terepet, hogy a gyereket hova vihetjük majd el a közeli jövőben, és melyek azok, ahová nem, mert az a szülői felügyeleti jogunkba kerülne. A Pilis-szurdok például egy olyan hely, ahova az embernek kötelessége elvinni az utódot, mert egyrészt könnyű a terep, baromi látványos, és a Gyűrűk Urát is forgathatták volna itt, annyira romanticseszkij. Komolyan, befordulsz a szurdokba, és azt érzed, hogy megállt az idő, kiszakítottak a világból, és egy másik bolygón vagy. Klasszis!

Fülke fának gyökeréből és sziklából.

Íme a titok, hogyan is kapaszkodnak a fák a gyökereikkel. És hogy mi is lakozik a föld alatt.

Mi busszal mentünk Pomázról Nagykovácsi Pusztáig, onnan kb. 1 km-t kell gyalogolni fölfelé a főút mentén ésszel, hogy mielőtt a csodák birodalmába belépnénk, ne üssenek el. Amikor balról becsatlakozik egy aszfaltos út, ott lekanyarodunk, és pár méter után meglátjuk a szurdok bejáratát. A kék jelzést kell követni.

Ajánlott friss térképpel menni, különben úgy járunk, mint mi a triász kori darabbal, hogy keressük a tanösvény további részét, de azt ellopták beépítették. Van helyes tűzrakóhely a másik - Pilisszentkereszhez közelebbi - végén is, s ha épp nincs tűzgyújtási tilalom, akkor lehet vinni egy kis grillkolbászt, kenyeret, hagymát, paprikát, paradicsomot, miegymást, aztán a szolid séta után levezetésül jöhet némi sütkérezés, a gyerek kitüzeskedheti magát, utána romok eltakarítása, szemét begyűjtése* és a szentkereszti központból induló buszval haza is lehet venni az irányt, vagy ahogy tetszik.

Gyerek nélkül mi a zöld sávon tovább folytattuk a kalandozást, ehhez persze a kéken be kellett menni a község központjába, de legközelebb át fogok vágni a házak között, nem igazán vonz a főút melletti csatangolás. A templomnál aztán ott a tábla és mutatja, merre kell a Klastromkert felé igazodni. A szolid kis 40 fokban, a kiégettt füvön kaptatva 3D-ben is átélhettük, hogy milyen az, amikor "tikkadt szöcske nyájak legelésznek rajta".

A ciszterci kolostorromtól a Klastrom-kúthoz vezet az ösvény, ahol érintsen meg a tudat, hogy nagy dolgok voltak itten vala, a hely a hazai természetjárás bölcsője, plusz Gertrudis királyné sírja is a közeli kolostorban volt. Lehet pihenni, inni, nézelődni. Kb. 2 km-re lesz a Mária-pad, nagyon igényes pihenőhely van itt is, lehet olvasni az emléktáblát, elmélkedni, erőt gyűjteni a fákból. Néhány száz méterre kereszt jelzi Döme-halálát, amely az 1957-ben földmérési munka közben elhunyt Pápai Domonkos erdőmérnök tragikus balesetének állít emléket. Megint pár száz méter, és a (Szopláki) Ördög-lyukba kukkanthatunk be, már amennyit a korlát enged. A Római-úton haladva a Két-bükkfa-nyeregnél lyukadunk ki, átvágunk az asztalt főúton, és a zöld kereszten Dobogókőre vesszük az irányt. Az elején van egy kis kaptató, de amúgy nagyon finom a szintemelkedése. Ha fáj, gondoljunk arra, hogy fent várnak a bográcsok, tele minden földi jóval. Kaja után a buszra várakozást is elüthetjük aktívan, levezetésként sétáljunk le a Rezső-kilátóhelyhez a zöld körúton. Mi csak a kilátóhoz mentünk és vissza, nem a teljes körútra, mert a csóványosi vízhólyag haverjaim kiújultak, és szerettem volna még a saját lábaimon hazatérni.

Az út összesen 13 km hosszú volt, kb. 5 óra alatt lehet megtenni, ha nem rohan az ember, meg régi térképet visz, és már megszűnt ösvények nyomát keresgéli feleslegesen. Egyébként tiszta szívből ajánlom.

*Nem értem, hogy miért kell a természetet a szemetünkkel terhelni. Ha valaki a sört el tudja a pihenőhelyig cipelni, akkor miért nehéz a kiürült dobozt a szatyorba tenni, hogy majd egy infrastruktúrával ellátott helyen dobjuk a kukába. Még nem láttam olyan tűzrakóhelyet, ami ne lett volna televágva minden szutyokkal. A sörösdoboz, PET palack és nájlonpunga nem odavaló, de a sok rudapithecus hungaricus erről nem kíván tudomást venni.