A dilibogyóm háziorvosi kiíratásához szakorvosi javaslat kell. A pszichiátriai rendelés egyedül hétfőn tart 18 óráig, ami meg ütközik az ovis úszással. Tegnap viszont őszi szünet volt, a gyerek a mamáéknál, így ráértem. Próbáltam többször telefonálni is, hogy egyeztessek, ami a melóhelyről kicsit nehézkes, ugyanis ez pláne nem tartozik a többiekre, tehát minden alkalommal kiszaladgáltam az előtérbe.
Amikor a busz elkezdett araszolni, már tudtam, hogy baj lesz. 16-ig dolgozom, 17.15-re estem be a recepcióra, ahol közölték, máma már nem hasad tovább a pszichiátrián. Uralkodtam magamon, és ez volt a baj, mert szívem szerint olyan ordas hisztit csaptam volna, hogy soron kívül beengednek a dokihoz, elvégre diligyógyász... Nagy a betegforgalmuk, főleg az én dokimnak. Ezen pedig egy cseppet sem segít, hogy soha nem kezdődik időben a rendelés, minimum 2-3 órás késéssel esik be a főorvos. Persze, dolga van, nem a fenekét vakarta... Nekem is dolgom van, rám ez miért nem vonatkozik?
Ma sikerült telefonvégre kapnom a pszichiátriát, megkérdeztem, mégis meddig kellene odaérnem a 18-ig tartó rendelésre, hogy emberszámba vegyenek. Megtudtam, hogy 16.30-ig, utána már cseszhetem. Remek, úgyis olyan keveset szoktam kéredzkedni az egyetem és az ovi miatt...
Legszívesebben most hagynám abba az antidepresszáns szedését, van is még annyim, hogy szépen kifuttasam gyógyszert. Mr. Doe szerint nem a legjobb ötlet, mert a melóhelyi légkört nem fogom bírni.
Pedig annyira elegem van ebből a gyógyszer utáni kujtorgásból! Igaz, hogy évente egyszer kell csak eljutnom a pszichiátriára, ennyit meg is szervezek, de havonta a háziorvoshoz elmenni sem egyszerű, mivel a szomszéd kerületben praktizál, és a gyerekkel egy élmény ovi után odabuszozni átszállással, mászkálással, az meg pláne szuper, ha a rendelő ajtaja zárva van, mert helyettesítenek, csak nem a dokim rendelési idejében.
Ezt megelőzendő vezettem be azt a szokást, hogy odatelefonálok az asszisztensnek, aki soha nem mutatkozik be, csak egy elhaló tessékkel veszi fel a telefont, mert a hócipője tele van a folyton csörgő telefonnal, és én megértem, bár én ugyanezt, hasonlóan alacsony fizetésért nem teszem az ügyfelekkel, pedig kaptam én már azt segítségért betelefonáló háziorvostól, hogy milyen hozzá nem értő vagyok, holott ő volt a hülye, mert ő a java környezethez nem ért, de azért belepofázik, én ezt soha nem tenném meg mondjuk egy vizitálás alkalmával, de vannak emberek és helyzetek ahol mindenki úgy érzi, neki lehet. Szóval telefonálok az asszisztensnek és a következő délutáni rendelésükre meg elmegyünk a gyerekkel a receptért.
Tudom, ez legyen a legnagyobb gondom, de a sok kicsi sokra megy ám...
Ti mondtátok