Elintéztem, hogy a következő három karácsonyomat is jogi tankönyvekkel a kezemben töltsem, és ne a Jézuska, hanem a vizsgaidőszak miatt legyek izgatott. A siralmas 240-es ponthatárt nézve azt kell mondanom, nem volt nagy kunszt bejutnom a 396 pontommal. És hát persze, hogy a fekete listás 16 szak egyikére mentem, az igazságügyi igazgatásira, ezért az állami támogatottat fújhattam. Így most az megyen az ELTE ÁJK-ra, aki megfizeti. Aztán elvégzi az, aki kitartóan tanul. Mivel jogi asszisztensként nagyjából ugyanaz volt a tanmenetem 4 féléven át, mint majd most lesz 6 szemeszterre leosztva, borítékolom, hogy a felvett hallgatók magas százaléka fog hasalni januárban például jogi alaptanból.

Itt rögzítem az utókor számára, hogy a jogi asszisztensi záróvizsgám mind ötös lett, 94%-os az összesített eredményem. Well done! És hogy mennyire nem adták ingyen a bizonyítványt, idézném az egyik szóbeli tételem közben a biztos által feltett kérdést: Jane, tudja mi az a szubszidiaritás? És Jane tudta. Másnap pedig én mondtam a végzősök nevében a búcsúbeszédet, mert felkértek. Ott álltam a pulpituson, mellettem a rektorhelyettes asszony. Nem kis megtiszteltetés volt. Olyan mocskosul büszke voltam magamra, hogy csak na!