Az intenzív foglalkozás szépen hozza gyümölcsét, a ceruza Pimpi kezében egyre szebben áll, és határozottak a vonalai, már van benne kraft. Kedvence a képkeret készítése sormintával. És az óvónő is megdicsérte, hogy megy hozzá feladatot kérni, ami olyan összekacsintós dolog, mert az iskolaérettség kiskátéjában is benne van a feladattudat, és akkor most már ezt is elkezdhetjük kipipálni.
Már kezdtünk hátradőlni, hogy akkor talán leszállnak rólunk, de nem, ma délután odajön hozzám az óvónő, hogy okosodik a gyerek, de sajnos erősödni kell még testileg is, és valószínű, hogy 1 évet maradni fog még oviban. Mondtam, hogy ne már, ő válaszolta, hogy de. Magamban meg arra gondoltam, hogy most az én malmomra hajtja a közoktatási törvény a vizet, söpörni fogják kifelé a gyerekeket az oviból, kell a hely a hároméveseknek. Nem, nem hagyom magam, nem hagyom, hogy elvegyenek 1 évet a fiam életéből.
Megkezdődnek novemberben a felkészítők a leendő suliban, majd beszélek a tanító nénikkel is, kikérem a véleményüket. Most voltak a gyerekek egy sportdélutánon is az iskolában, és a fiam olyan büszkén hozta hazáig a kezében az ajándékukat, hogy mindenki láthassa, ő az iskolában volt, és jövőre majd oda fog járni. Ezek után biztos nem lenne neki csalódás egy újabb év a dedóban.
Mellesleg az iskolával, hogy ő már nemsokára nagyfiú lesz, remekül lehet motiválni.
Rengeteget változott. A barátnőjével nem ölik egymást a játszón, hanem közösen szerepjátékoznak, hintaversenyeznek, falevelet és ágakat gyűjtenek. A hasán ott van hosszában a linea alba, már nem az a kis hordó pocak. Amikor ránézek a fényképére, amit most csináltak az oviban, nem egy baba, hanem egy kicsi fiatalúr néz vissza. (És nagyon durva, hogy mintha én néznék félre a fotón, mintha egy 30 évvel ezelőtti kislány fotója lenne, csak fiúsra nyírt hajjal, ingben, mellényben, nem pörgős szoknyában és nem kékek, hanem barnák a szemei. Az apja teste, de az anyja tekintete. A genetika csodás.)
És kaját rendel tőlem a fiam, lencsefőzeléket, krumplifőzeléket, és az anyósom szintjére emelkedtem, mert anya, ez isteni finom! És eddig csak a mama főzött neki finomakat, de most már én is.
Nem adom fel, hiszen én vagyok az anyja.
Ti mondtátok