A Névtelen család

A főbb szereplők: Jane Doe Doe Junior Mr. Doe

Előzmények

Ti mondtátok

  • Jane Doe: Elnézést, de tájára se néztem a blognak! Remélem, találtak szakembert, ha nem, és még nem késő, én... (2014.01.13. 14:10) Rágásról megint
  • Ancsika32: Kedves Jane Doe! Örülök, hogy fenti hasonló problémám kutatása közben felfedeztem oldalát! Kisfiam... (2013.11.04. 05:55) Rágásról megint
  • windmillly13: Kérhetném hogy "fogadjatok örökbe!", bár velem több nyűgöd lenne, mint Pimpivel.Én már "nem az a f... (2013.08.09. 16:16) Szurdok
  • windmillly13: Hurrá! Köszi , megtaláltam a dalt, remek!+ , ha belegondolok, hogy a túra után micsoda lábfájás gy... (2013.08.09. 16:06) Csóványos
  • windmillly13: Szívből, szeretettel gratulálok!!!! Remélem készült foto, és egy alkalmas pillanatban, úgy by the ... (2013.07.31. 19:29) Felvettek
  • Utolsó 20

2013.05.14. 17:34 Jane Doe

Hatodik

Gyorsan beköszöntött a kölyök hatodik szülinapja is. Előtte egy nappal úgy döntött, hogy akkor ő 1 nap alatt megtanul két keréken bringázni. Meg fogta magát, és kimondja az r betűt is, pedig a logopédián azt még nem is veszik, csak a s-sz-cs állt javítás alatt.

A közeli játszóházba szerveztük a bulit, volt animátor, korlátlan szörp, pattogatott kukorica. Aztán roptak egyet a gangnam style-re, melynek videója akkor sem publikus, ha nagyon aranyosak, ahogy utánozták a játékszervező nénit. Utána volt pinata, és rávetődés a cukorkára. Meg játék záróráig. Imádták. Mi, szülők is. Megérte. Örökké emlékezni fog rá. Mi is. És a kis társai is emlegetik. Az egyik kis srác, aki addig rám se nézett, most messziről integet, beenged az ajtón, és a mai napig ott a hála az arcán.

Sokszor kérdi mostanában a fiam, hogy miért is szültem őt. Hát az ilyen hálás kis mosolyokért, a nyálas puszikért, azért, hogy megsimogassa az arcom, hogy az legyen neki a legnagyobb ajándék, ha ránevetek. Csak ezt olyan nehéz megfogalmazni.

Kaptunk egy év próbaidőt, voltunk a nevtanba' is, mert valamilyen őrült az önkorinál kitalálta, hogy az óvoda vezetőjének aláírása kevés, meg különben sem az van a törvényben. Nem a fenéket nem, de azok után, ahogy manapság inflálódik a jogrendszerünk, azt is letagadom, hogy joghallgató vagyok, nem állok le senkivel vitázni, pláne nem úgy, hogy a gyerekem sorsa a tét. Elmentünk, felmérték, megállapították, hogy maradjon.

Amikor mondom másoknak, hogy a gyerek még marad (vö. marad a gyerek, ha játszik), akkor a szemük kikerekedik. És hiába sorolom az érveket, látom rajtuk, hogy nem értik. Pedig pofon egyszerű: nem ér le a lába a padban, így nem stabil az ülés az íráshoz, csak tekergeti a gerincét. Ehhez jön, hogy balkezes + fiú = erős hendikepp. Sokkal kisebb a többinél, gyengébb, a többiek lehagyják. Nem kívánom én neki, hogy mindig utolsó legyen, ő nem az a firma, aki ezt hatévesen kezelni tudná. Szóval hadd játszódjék még, közben szépen érik a gondolkodása, a kötelességtudata és szó szerint felnő a feladathoz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://doe-family.blog.hu/api/trackback/id/tr635300061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása