Azt nem értem, ha apám jár a pszichiátriára, azzal miért nem kezdenek valamit, hogy nyilvánvalóan nem dolgozta fel a felesége halálát, pedig már 3,5 év eltelt. Tudja pontosan, hány nap telt el azóta. Nekem még az évek számán is el kell gondolkoznom. Valószínűleg azért, mert van egyéb elfoglaltságom... Például az, hogy minden este végig kell hallgatnom a nyafogását. Örökké az orvosokat járja, de ha azt mondják neki, fogyjon le, akkor felháborodik. Pedig tényleg ez a titok. Mindjárt aludna éjjel, nem budira járna, mert ahogy vízszintbe kerül, megindul benne a törpevízmű. Folyton csak a tablettákat várja, neki az a jó, ha sok gyógyszert kell szedni, mert akkor van mire sajnáltatnia magát. Irtózatos mennyiségű energiámat szívja el, és nem hiszem, hogy ez valahol meg van írva, hogy ezt nekem kötelességem tűrni. Ha ilyen leszek, agyonverem saját magam egy lapáttal.
2014.01.16. 22:15
Unom
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://doe-family.blog.hu/api/trackback/id/tr455761946
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Ti mondtátok