Valamikor februárban írtam ezt a fiók mélyének:
Már 1 hónapja, hogy nem az anyatigrisek közt dolgozom, hanem a főnök titkárságán tolom átmeneti jeleggel az aktát. Fölvitte az isten a dolgom. Rengeteget dolgozom, rendszeresen túlórázok, önmagam utolérésepedig csak múló illúzió, mégis azon rimánkodok, mesterkedek, hogy az átmeneti állapot váljon véglegessé, hadd maradjak a titkárságon, mert nem akarok visszamenni az asszonyok közé.
A harmadik félévemet is sikerrel zártam, az eddigi legszebb átlagommal. A 40. születésnapomon írtam egy négyes kereskedelmi jog kollokviumot, amire nagyon büszke voltam. Jelentkeztem az ELTE-ÁJK-ra, de addig még a 4. félévet is meg kell csinálnom, meg utána a szakmai záróvizsgát.
Aztán lett még egy szülinapi ajándékom is: olvasószemüvegre ítéltettem. Volt ám nagy rácsodálkozásom, hogy végre tisztán és élesen látom a betűket! Az meg már hab a tortán, hogy a puskáimat is el tudom olvasni. Igaz, puskázni nagyon ritkán szoktam, inkább a felkészüléshez szükséges, vizsgán ritkán van alkalmam használni, meg 90%-ban fejből is mennek a válaszok, de ha mégis rápislantok, elég 1 szó is, aztán beugrik, és most azt az 1 szót penge élesen látom, szinte bevésődik az agykérgembe.
A malac most gyógyult fel a skarlátból, szerencsére időben észrevettem, hogy nem influenza kezd nála kibontakozni, így hamar megkapta az antibiotikumot. A lábadozás ideje alatt hatalmas sakkpartikat rendeztünk.Egyre jobban ráérez a gyerek a játék stratégiájára, így kezd kimondottan élvezetes lenn a sakk.
Apámnak végre megállapították, hogy refluxa van. Én ezt kb. 3 éve mondogatom, most a legutóbbi gyomortükrözése aztán bizonyította is. Persze a diagnózis önmagában kevés, apám is az a kategória, aki a gyógyszertől várja a javulást, esze ágában nincs életmódot változtatni, pedig anélkül a reflux nem fog javulni, Élő példaként állok előtte, és leperegnek róla a szavaim.
Ti mondtátok