Már régen meg kellett volna írnom, hogy mekkora ötlet volt a kis malacunknak megvenni az ikeás függőszéket! Gyerekszoba plafonra fel 2x4 db 8-as csavarral, aztán 1 hét után azt tapasztaltuk, hogy a gyerek mozgása és a viselkedése változik. A hisztik lassan már csak rossz emlékként élnek a fejünkben, helyettük, nap mint nap éljük át, hogy több évnyi vergődés után a bábból a pillangó kiszabadította az egyik szárnyát.
Szóval van ez az Ayres terápia, amit okosító tornaként is szoktak említeni. Sokszor gondoltam arra, hogy ez kéne nekünk is, de meló és suli mellett már többre nem futotta. Nagy baj nincs és soha nem is volt, csak apró jelek. Amikor ősszel elbeszélgettem az ovi fejlesztőpedagógusával, ő ajánlotta, hogy a fiunk egyensúlyozó szervét kellene ingerelni, mert rettentően bizonytalan. Összetörtem, hogy a régi megérzéseim, amiket végül mindig elnyomtam, mert hagytam magam meggyőzni, hogy az én gyerekemmel semmi baj, most visszaütnek. És ha a legelején elviszem ilyen-olyan tornára, akkor most más lenne a helyzet.
Kezdetben mi hintáztukk a gyereket, azán pár nap múlva szépen bemászott maga a székbe, és betekerte magát, és pörgött-forgott, hintázozz nap hosszatt. A függőszékből nézte a mesét, ott reggelizett, és játszott. Tény, hogy hamarost iskolás lesz, és életkori sajátosság az, hogy napról napra okosabb, hogy egyre komolyabb dolgokat tud megfogalmazni, egyre jobban tud az érzelmein uralkodni, de az a fejlődés, amin ő napok alatt átment, szerintünk és az óvoda szerint is több volt, mint sima érés. Mindenki észrevette a változást.
Csak ajánlani tudom! Nem olcsó, de megéri.
Ti mondtátok