Nagycsoportos a gyerek, ezért meg is kezdődik az intézményi szintű agysorvasztás, hogy akkor most iskolaérett-e vagy sem. Már 5 évesen ezen megy az erőlködés. De anyukák, nem kell komolyan venni, viszont, ha nem veszed komolyan, akkor meg a gyereked sorsa bánja.
Szóval volt fogadóóra, előre beosztott időponttal, mehettem be délután háromra, a munkahelyemen meg oldjam meg. Felfoghatatlan számomra, hogy a 6-ig nyitvatartó óvoda miért nem fogad fél 5 után.
Odaérek, és mindjárt azzal nyitnak, hogy az óvónők nem érnek rá, mert hihihi, hahaha, uszodai nap van, nekik menni kell a gyerekekkel, de sebaj, mert igazából a fejlesztőpedagógussal kell tárgyalnom az iskolaérettségről.
A jó napot kívánok, anyuka és a foglaljon helyet, de nekem csak ilyen ovis székeim vannak után rögtön a lényegre tért: Pimpi még nem elég érett. Láthatja az anyuka is, ő még olyan babás. Nem javasolja a 2013-as iskolakezdést. Mert pici. Mert nem jó az egyensúlya. Mert rendezetlen a mozgása. Mert keresztdominanciája van.
Persze, látok dolgokat, de 1 éve fejlesztik az oviban, úsznak, népitáncolnak, külön tornára is beírattuk (az is az oviban van, nem este futkosunk még amiatt is). Ennyi baj lenne egy átlagos kölökkel? Ez most derült ki? Eddig nem kellett volna szólni? És nem hiszem, hogy 1 év múlva a termete sokat változna, ő mindig is a tornasor utolsója lesz, mert a percentiles táblázatban a 3-10%-os sávban mozog. Az iskolatáskát majd mi visszük, egyébként is iskolaotthonos suliba kívánjuk íratni, nem kell málházni. De hadd kérdezzem meg, az értelmi képességeivel mi a helyzet?
Hát ami az MSSST-n volt. És akkor végre megtudhatom a júniusi MSSST értékelését, elvégre szeptember van, és nagyon fontos volt aláírnom a beleegyezést, hogy elvégezhessék a felmérést, de a kiértékelés már nehezebben jut el hozzám. És a szülői értekezleten sem sikerül nevelővel beszélnem, mert mindig van fontosabb feladat is.
Jó, akkor most beszéljük meg az értékelést! Értelmileg rendben, testséma rendben, memória rendben. A ceruzával nagyon erőtlenül rajzol. Ez is mutatja, hogy gyenge.
Aha, szóval nem értelmi képességeiben gátolt, hanem a mozgásával van probléma, és 2,5 éves kora óta jár közösségbe, évente viszem státuszra... De még van 6 hónapunk, sőt a suliig 1 évünk: tudjuk, mit kell fejleszteni, akkor tegyük!
Eztán következett sok-sok mondat arról, hogy én a fiam féléves korától rimánkodom minden fórumon, hogy valami nincs rendben, és mindig letorkolltak. Aztán a gyógypedagógus a képembe vágja, hogy szerinte az IU retardáltság (magyarul, méhen belüli visszamaradottság – hiszen Pimpi a 36. héttől nem fejlődött, csak vegetált a szülésig) miatt kellett volna Dévény-torna.
De nem gond, örül, hogy együttműködőek vagyunk és decemberben visszatérünk a témára.
Vettünk otthonra trambulint, aztán az ikeából olyan mennyezetre szerelhető hintaszéket, ami egy cseppre hasonlít. Kapott gyereknek való forgószéket is, és most ugrál, hintázik, pörög. És még intenzívebben próbálunk vele foglalkozni.
Hogy ez mennyire fáj nekem, azok mellett, hogy a munkahelyemre hányni járok? Nagyon. Befele sírok. Igazságtalannak tartom, hogy más, aki le se szarja a kölkét, annak meg már rögvest másodikba is járhatna a gyereke. Mi meg vergődünk.
Igazságtalannak tartom azt is, hogy a 122-es ruhákat hordó gyerekeket hasonlítják a fiamhoz, hogy óvodásan kezdődő fogváltásról beszélnek… Én is elsős voltam, amikor potyogni kezdett a fogam, most akkor mi van?
Eszem ágában sem volt, hogy visszatartsam a gyereket, mert úgy látom, az óvoda már nem ad neki sok pluszt. Unja szegény, ráadásul az, hogy nem egyszerre csinálnak dolgokat, hanem 5-6 gyerek megy reggelente a kreatív sarokba, és csak az, akinek kedve van, elég ostoba dolog. Ha így teszik fel a kérdést, akkor a fiamnak inkább van kedve a játékhoz.
A nemzeti köznevelési törvény 2013. január 01-jétől az iskolaérettség határát augusztus 31-re tolta ki, nyári születésű gyereke szülei most bajban vannak. Igaz, ez a március 22-én született gyerekemet sehol nem érinti. Az viszont igen, hogy az iskolaérettséget vagy az óvoda vezetője, vagy az óvodavezető/iskolavezető/szülő kérésére lefolytatott iskolaérettséget vizsgáló szakértői bizottság véleménye mondhatja ki. A szülő egymaga nem. A szülő csak a szakértői bizottság vizsgálatát kérheti.
Hát így állunk. Küzdelmes időszak elé nézek, a melóhelyi vérzivatarban próbálom az egyetemnek látszó intézményben írni a ZH-t, a beszámolót és kollokviumot sikerrel megugrani, a 3-4. félévekben, aztán a szakmai záróvizsgát teljesíteni. Februárban szeretném beadni az ELTE jogi karára a felvételi jelentkezésemet. De a legfontosabb az, hogy a fiunkat segítsük iskolaéretté tenni.
Feladatok:
- 10 másodperig tudjon 1 lábon állni, majd magabiztosan 1 lábon ugrálni hosszasan.
- Cipőfűzést megtanítani.
- És a ceruzával a vonalvezetést erősíteni.
- (Biciklizés)
Ha ezek meglesznek, nem kell azt éreznem, hogy ráerőltetem a gyerekre a sulit.
Egyszerűen képtelen vagyok azt a tényt elfogadni, hogy még egy évet szenvedjünk az oviban. Hogy fogja érinteni a fiamat, ha nem mehet a többiekkel? És ott a másik oldal, hogy az iskola még rémesebb, ott már kőkemény önállóság van, napi kudarchegyek, amiket tudni kell kezelni, és iszonyú fontos, hogy meg tudja fogalmazni az érzéseit, el tudja mondani, ha valami bántja…
Kisgyerek, kis gond...
Ti mondtátok