Jane Doe családja

Elég nehéz teherként viselem vállaimon azt, hogy ha elcseszem a gyerekem nevelését, akkor annak a levét nem csak én, vagy pontosabban mi, szülők isszuk meg, hanem a gyerek is, mert egy kisköcsög kamasz, később életképtelen felnőtt válik belőle, rossz minták alapkján pedig boldogtalan lesz a párkapcsolata is, aztán ha szülő lesz, akkor az én unokám is kap a kakiból.

Riasztanak a hisztik, amik ugye abból jönnek, hogy valamit akar, de nem tudja elmondani, továbbá, nem tudja még kordában tartani az indulatait: kapálódzik, visít, veri a fejét a földbe, falba, belém. Nagyon rosszul érintenek az ilyen jelenetek, folyamatosan dolgozom azon, hogy ezeket miként kezeljem. Amit lehet, igyekszem megelőzni: ilyen a babakocsiba ültetés, azt ha nem akarja elsőre, akkor csak beállítom, aztán magától lecsüccsen kb. 15 mp múlva. Az etetőszékezés is úgy megy, hogy ha magától nem megy, akkor kap valamit a kezébe, esetleg együtt visszük oda a kaját, kanalat, vizet, és olyankor örömmel és várakozva ül a székbe. Pelenkázásnál nyugi cumi, sok-sok kütyü és türelem. Ha pedig kitör a háború, akkor nyugtatgatás, figyelemelterelés, megnevettetés.

Van a telepen egy kisfiú, elmúlt 2 éves. Borzalmas jeleneteket rendez a játszón. A saját játékai nem igazán érdeklik, begyűjti a többiek kisautóit, aztán ha a tulaj menne haza, jön az örjöngős jelenet. Egyik délután hallottuk, ahogy az utca emberei megszólták őket a hátuk mögött, hogy na, látszik, itt a nagymama, mert a gyerek tud csöndben is lenni. Ez szíven ütött, mert lelki szemeim előtt felsejlett, hogy majd rólunk is hasonló vélemény lesz. Tudom, kit érdekel... hát engem, mert azért ez akkor sincs így jól.

Aztán volt szerencsém a fenti srác anyukájával többször is beszélgetni, meg végigasszisztálni pár műsort, és bizony azt kell mondanom, hogy anyuka nagyon sok hibát követett el a nevelésben. A következetesség csirája nincs meg. Kismilliószor mondja azt, hogy ha ezt és ezt csinálja a gyerek, akkor mennek haza. Persze nem mennek, ellenben rácsap a kölyök szájára, ami olaj a tűzre, meg nem is érti a gyerek, hogy mi a pálya. Így azért megnyugodtam, hogy hihetetlen nehéz dolog az ilyen temperamentumos gyerekecske, de ez a fiú se a csodák birodalmából lépett ki, szülői segítséggel lett ilyen zsarnok.

Huhh, még van remény, hogy nem az én fiam lesz a kerület böszméje!