A múlt héten hirtelen támadt ötletemtől felbuzdulva elkezdtük a gyerekszobát átrendezni.
Ugyanis amíg szegény Mr. Doe a beépített erkélyt tömeszelte cúg ellen, én alattomosan méricskélni kezdtem, mivel kíváncsi voltam, hogy be fog-e férni normálisan majd az az ágy, amit Pimpernel kap a rácsos helyett úgy bő félév múlva. Aztán, ha már mérőszalag van a kezemben, elkezdtem megtervezni, hogy mit hová teszünk át. Teljesen felbuzdultam, hogy ha a magas és keskeny gardróbot 90 fokkal kifordítjuk, akkor nyerünk 10 centit a szoba hosszából, mellette így elfér a komód. És sokkal jobban fog mutatni az összkép, sőt, nem is kell itt várni az új ágyra, mert már most át lehetne variálni a bútorokat, hogy a pillanatnyilag kakukktojás szobabiciklinek is értelmesebb helye legyen.
Aztán nekiálltunk toligálni a bútorokat, hogy lássuk az elképzelést a valóságban is. A gardrób falhoz rögzítését azonban elnapoltuk, mert a fúráshoz nem volt alkalmas az időpont. Szintén tolódott a parketta szegélylécének átméretezése. Közben meg már járt az agyam, hogy kéne egy polc is, pont a két szobát összekötő (ám használaton kívüli, és kizárólag azért nem befalazott, mert nagyobb bútort csak azon keresztül lehet ki-beszállítani) ajtó elé, amire majd szépen felmehetne a párásító és a CD-lejátszó.
Így ezen a hétvégén a fúrás-faragást is megcsináltuk, a polc is helyére került, meg rá a technika, a polc alatt ott a faliszőnyegnek használt játszószőnyeg, amögött ízlésesen, biztonságosan és gyermekkezektől védetten futhatnak a vezetékek. Most csak arra kell ügyelni, hogy Pimpernel ne függeszkedjen a polcon, mivel alatta ott a pelenkázó, és a kölyök nagyon bírná ezt a mókát, amit én előre tudtam, de a párásítót nem egyszer próbálta meg már lerúgni, és inkább vállaltam az átmenetileg macerásabb pelenkázásokat, mint a 35 ezer forintos párásító leesését.
Egész jól funkcionál az új elrendezés, nekem is kézreesőbbek a kellékek pelenkázáskor, öltöztetéskor. A lépcsős polcos szekrény tetejét meg végre játékhoz is lehet használni, a habtapin is több a hely és most már nem olyan kupis az összkép.
Természetesen Pimpike végig az események pulzusán tartotta a mutatóujját, hangosan kiabálta a fúrógép láttán, hogy fúrnak, fúrnak, utánozta a fémkeresőt (elég idegesítő a gép sípolása alapból is, gyerekkel felturbózva meg aztán emberkínzás), a porszívózáskor is folyton ott magyarázott (ordibált). A fúrás egyébként annyira nagy kedvence, hogy elég a tiplis dobozt meglátnia, már elkezd futkosni és óbégatja, hogy fúrnak, fúrnak... Persze a saját szerszámai sose felelnek meg neki, mindig lenyúlja a felnőttek csavarhúzóját stb. Totál be volt indulva, aztán az utolsó 10 percre elfogyott a szufla, nyafkázás indult és amíg az apja elpakolt, én már szoptattam.
Ja, és folyton figyelni kellett rá, mert felmászik a létrára és a fellépőre. A legjobb az, amikor egy kulcsot dugdos a zárba és azt kommentálja, hogy bedug, kidug (sic!), olyankor viszonylag csöndben van, mert összpontosít.
Ti mondtátok