Ezt mondta a gégész, és közben egy ostoba, hazug libának éreztem magamat. Gondolom, sok Dr. House-t néz, vagy csak szimplán szociopata. Elcsesztem, nem hazudtam, hanem az igazat mondtam, hogy én bizony nem szívom a gyerek orrát, csak ha nagyon muszáj, mivel tökéletesen ki tudja fújni (és erre rohadt büszke vagyok). Erre válaszolta azt felháborodottan, hogy naaa na na és cüccögött. Aztán ráhagytam, hogy akkor baszódjék meg, már bocsánat. Elég lelkiismeretesen gondozom a gyerekemet, ráadásul papírom van arról is, hogy ez az egyik szakmám. Hallom, ha a gyerek alibizik és nem rendesen fújja az orrát. Hallom, hogy van-e még bent váladék vagy sem. 1-1 fújással 3 zsebkendőt telített meg, mert annyira "elégtelenül" fújja... a fiziológiás sóoldat nálunk már a vezetékes víz helyett jön. Már 1 hete jajongtam itthon, hogy nem tetszik a genny, a szörcsögés, már akkor jeleztem, hogy az arcüreggyulladás nagyon esélyes. De rohadjon meg a gégész, most elmagyaráztam a gyereknek, hogy a néni azt monta, hogy szívni is kell, meg fújni is, és leteszteltem: nem jön semmi az orrából fújás után már.

Azért a tököm tele azzal, hogy éppen nem a gyivit értesítette, hogy veszélyeztetem a gyereket, mert szerinte az arcüreggyulladás a pangó takony miatt lett, s ennek én vagyok az oka. És amikor 10 napja a doki csak a halottnak a csók Bioparoxot írta fel, nem a Neomycin, szteroid, ephedrin kombós orrcseppet, az az orvos nem vétett? Esetleg valakit érdekel, hogy a gyerek 6 hete már a nem tudom hanyadik náthájába esik bele, aztán gyógyul meg, hogy 3 tünetmentes nap után újra bedugult orral ébredjen hajnali 5-kor? És a tünetmentes alatt az értem, hogy nem köhög, nem szörcsög, nem tüsszög, nem könnyezik, sehonnan nem jön kóros váladék. (Ja, azon felnőttek, kiknek arcüreggyulladása lesz, biztos nem tudnak orrot fújni.)

Tudom, nem is kéne foglalkozni vele, vén satrafa, pont úgy is néz ki, amilyen a stílusa.

A lényeg, hogy Pimpike sírás nélkül hagyta, hogy kitágítsa a doki az orrjáratait, belenézzen a füleibe és kinyitotta a száját, kinyújtotta a nyelvét és hosszan mondta, hogy ááá. Ezt eddig csak nekem, és nekem is hosszas rádumálásra tette meg. Igaz, a dokihoz készülődve gyakoroltattam vele, bohóckodtunk, a buszon is elmeséltem neki, hogy az ölemben fog ülni, de ne féljen, nem hagyom, hogy bántsák, üljön csak nyugodtan, nem fog fájni. Szóval nagyon ügyesen végrehajtotta, amit kértünk tőle.

Most a szemcseppet is viszonylag jól be tudom a szemébe juttatni, az infrázást is türelmesen kivárja. A fülében meg fülzsír van, azt egy Cerumen nevű oldattal kell kezelnem. Ja, ez is csúcs volt: a doki mondja a bal fül vizsgálatakor, hogy minden rendben,  a jobbnál jelzi, hogy fülzsír van benne (egyébként ezt a fülét piszkálja a gyerek mindig). Aztán a leletre fordítva vezet fel mindent, mert szegény nem tudja megkülönböztetni a jobb és bal oldalt.

Reggel meg volt némi izgalom, mert készültem a pszichiátriára a gyógyszeremért, aztán indulás előtt 40 percig szaladgáltam a WC és a fürdő között, olyan hasmenésem volt, amilyen még soha. Már a múlt pénteken is sírva fostam, aztán meg semmi bajom nem volt, most megint. Remélem, csak anyukám kajájától van, nem valami vírusos kórság. Mr. Doe se 100%-os, de vele ugyanazt esszük. Viszont a kis Pimpi ma du. nem tudott elaludni, áthívott, és éreztem, hogy bekakált. Hát bízom benne, hogy csak a lenyelt genny dolgozott benne! Lényeg a lényeg, eljutottam a dokihoz, nem kakáltam magam össze, igaz, a patikában nem volt raktáron a dilibogyóm, így Mr. Doe is megpróbálta kiváltani a melóhelyénél. Aztán írta, hogy sikerrel járt. Hurrá, a baltás gyilkos nem én leszek, megkerült a gyógyszerom.