Jane Doe családja

Ritkán csapom le a telefont, de vasárnap délután ez történt. Történt ugyanis, hogy felhívtam anyámékat, és udvariasan megkérdeztem őket, hogy szerintük az elkövetkező 3 hétben jönnek-e hozzánk látogatóba, mert a barátaink igen, és szeretnék nekik kijelölni egy hétvégét.…

Mióta megszültem, az ekcémám tombol. Egyre több macerával járt indulás előtt a hámló bőr lekapirgálása, bekenegetése a fülemnél, a hajamat úgy fésülni, hogy ne látszódjon a rothadó bőr. Ráadásul viszket, folyton vakaróztam... kezdtem egyre nagyobb tramplinak érezni magam.…

Megcsináltam. Nem azért, mert véremet és életemet az államért, pusztán csak kíváncsiságból, hogy nekem kell-e majd fizetni, vagy épp ellenkezőleg, nekem fizetnek. Mert hiába voltam én tavaly táppénzen, meg TGYÁS-on és végül GYED-en, kvázi nem dúskáltam a földi javakban (de…

Nagyon nem érdekel ez a műbalhé, ami ilyenkor elkap egyes párokat, különös tekintettel a nőkre, csajokra, pipikre, akik képesek egy üveg parfümért, csokor rózsáért verni a tamtamot, hogy aztán este a pasijuk muszájból meglepje őket. Szivecskés díszcsomagolásban.Szerelemről…

És a jószomszédi iszony tovább folytatódik. Egyszer már regéltem az alattunk lakó csürhéről, majd erős felindultságból feljelentettük őket a jegyzőnél, hogy vélhetőleg azért nem alszik a kölkük este, mert mellette tévéznek, röhögnek. Ekkor vártam Füfüt veszélyeztetett…

Végre, végre, végre! Tegnap is olyan kellemes idő volt, jót sétáltunk délután a tó körül, és ma meg pláne szép napunk volt, a szél már felszárította szinte mindenhol a sarat, latyakot, így csak mérsékelt mennyiségű szutykot hordtunk haza a babakocsi kerekeivel.Érdekes volt…

Na, akkor beköltöztetem a családot, annak hétköznapjait, titkait, meg az én csip-csupságaimat új otthonunkba, itt a blog.hu-n. A régi kecó lassú volt, a gyerek mellett nekem nincs arra időm, hogy egy kezdetleges blogmotor darálását várjam. Ráadásul a régi lakás tapétája…