Tudom, hogy nem kaphatok meg mindent, de én az a fajta vagyok, aki azért megpróbálja. És ez nem tetszik mindenkinek. Ezzel is tisztában vagyok, de ők a lúzerek, én meg vállalom a pofonokat, és elérem a céljaimat. De vannak ütések, amiket már én sem bírok sírás nélkül.

A múlt héten például nem mehettem volna suliba, mert diliház volt a helóhelyen, és a főnök azt mondta, pénteken nincs szabadság. Bele is törődtem volna, ha nem egy olyan előadásról maradtam volna távol, amiről orvosi igazolás ellenében lehet hiányozni. És mivel csütörtökön már 100 passziánsz leosztást szenvedtem végig a nagy munka címén délután 4-ig, elhatároztam, hogy nem hagyom magam, ha pénteken is ilyen nyugalom lesz, én 11-kor elkéredzkedem és lépek az állomásra. És így is lett, 10-kor bejött a főnökünk, meg is jegyezte, hogy valóban nyugalom van, semmi gond. A 3 kolléganő közül 1 mondta azt, hogy persze, semmi gond, majd ő tartja helyettem a frontot (nem volt mit tartani), 1 duzzogott, 1 pedig felháborodva megjegyezte, hogy ő is szabira akar menni. És? 4-en vagyunk, még ketten maradnak. Mit kell ezen vekengeni?

Történetesen nagyon rossz az órarendünk, szinte minden pénteken mennem kell. Úgy gondoltam, semmi gond, van elég szabadságom. És akkor ma a következő kis intermezzo zajlott le az irodában. 

- Most akkor te minden pénteken szabadságon leszel?

- Mivel órám van... De ezt már megbeszéltük...

- Ne is haragudj, ez nevetséges. A te állítólagos egyetemed. Ez csak egy tanfolyam, egy OKJ-s végzettséget adó tanfolyam, ez nem egyetem. Már mindenki ezen nevet, hogy mennyire erőlködsz, hogy egyetemre jársz, amikor ez nem is az.

- ... (itt nem tudtam hirtelen megszólalni, mert nem hittem a fülemnek.) Lehet szánalmasnak tartani, de akkor is órám van, és ha neked nem tetszik, akkor is egyetemi hallgató vagyok, de nem ezen van a lényeg, suliba kell mennem. Ha te még nem hallottál olyanról, hogy egyetemen van felsőfokú szakképzés, arról nem én tehetek.

- Nekem van felsőfokú végzettségem, és hidd el, ez nem az, amit te csinálsz, az nem egyetem.

- Már bocsánat. Egész nyáron azért nem voltam szabadságon, hogy csinálhassam a sulimat.

- Még szép.

- ???

- És az a cirkusz, amit a múlt héten is rendeztél, hogy neked menned kell az _egyetemre_. Amikor megmondta X. hogy nem lehet szabadságra menni, de te csak addig erőlködtél, hogy végül elmentél. Hogy gondolod ezt? Más akkor már nem is lehet szabadságon pénteken? Másnak nem lehet elfoglaltsága? Nekem jövő héten mindenképp mennem kell pénteken.

- Nem cirkuszoltam, ez nem igaz, csak megjegyeztem, hogy nekem muszáj mennem. És nem volt munka, akkor hülye lettem volna maradni. A főnök elengedett. De amúgy jövő héten olyan órám van, amit kihagyhatok,,.

- Én leszek jövő héten, menjél csak - mondja a 3. kolléganő.

De én aztán mondhattam bármit, így inkább felviharzottam a főnökünkhöz, hogy megkérjem, azonnal rakasson át máshova. Mindegy ki mellé, milyen szemét munkára, csak innen el, mert nem bírom tovább az alázást.

Sajnos nincs most üres hely másutt, így marad a gyomorgörcs, az álláshirdetések böngészése, és a megalázkodás... 2 hónapja megy az, hogy reggel beérek, köszönök, egész nap nem szólok senkihez az irodában, csak ha kérdeznek, vagy ha a munka miatt muszáj, egyébként mindent megtartok magamnak. Bocs, hogy élek. De nem nyugszanak, amíg nem csinálnak ki.

Ezért aztán direkt csinálom, hogy amikor nincs munkám, akkor játszom, meg tanulok, meg sorozatot nézek és netezek a mobilon, mert nekem van mobilnetem is, bezzeg a nagytudású, nekem van felsőfokúm, de csak egy szaros ügyfélszolgálatosságig vittem, és 50 is elmúltam, ezért nem ugrálhatok, mert egyedül élek, devizahitelem van az új kéróra, így az elbaszott életemet másokon verem le asszonyságnak havi 1000 Ft már nem jut ilyen úri huncutságra. 

Soha ennyi irigy, megkeseredett, rosszindulatú emberrel nem találkoztam, mint ennél a cégnél! Gyűlölök bemenni, alig várom, hogy 4 óra legyen és rohanhassak a gyerekért. És amikor az ember ezt érzi, akkor tovább kell lépni. Pedig a munkámat szeretem, szeretek az ügyfelekkel foglalkozni, a nehéz esetekből próbálok tanulni, de a közeg sajnos kibírhatatlan.