Jane Doe családja

Van a lelkemben egy zug csordultig tele szeretettel, megértéssel, türelemmel. De sajnos zár van az ajtakán, és a kulcs sokszor eltűnik. De a zárt kaput a gyerekem nevetése, simogatása megnyitja. Vagy a férjem végtelen türelme, hogy el bír viselni még akkor is, ha én már saját magamat nem. És az, ahogy játszik a fiával, ahogy készíti neki az esti alváshoz a kellékeket. Ahogy ők ketten örülnek egymásnak.

Vagy a tavasz első szele, a visszatérő madarak, a kifeslő rügyek. A napsütés a vízen.


Vagy a Makám Szindbádja. Hihetetlen, hogy én ezt a zenét nem ismertem eddig, pedig de, mert ez is itt volt bennem, annyira zsigeri minden dallama, hangszere, verse. Éééés a nyűgösen fogzó gyereknek szabályos idegcsillapító.

Lovász Irént pedig egyszerű antidepresszánsként kéne forgalmazni, kötelezően hallgattatnám a búskomor és megfáradt kismamákkal.

Hallgassátok, s higgyétek, nem fogtok csalódni. A csoda költözik be a gyerek mellé a szobába.