Apám erős túlzással húslevest is kenyérrel eszi. A fiam valami okból kifolyólag, ha meglátja a kenyeret az asztalon, azonnal ott nyafog, hogy adjunk belőle neki is. Kap 1-2 kockát, azzal elnyámmog, természetesen 3 morzsa jut a gyomrába, némi keményítő emésztés beindul a szájában, és lehet utána takarítani.
Ezt most azzal fejelte meg a gyerkőc, hogy a zöldséges, paradicsomos tésztához kuncsorgott kenyeret. Azt hittem, így nem lesz a vacsorázásból semmi, de szépen berámolta a tésztát és közben szétcincálta a kenyérkockát 1 kg morzsává (a zsemlemorzsa gyártók ajánlásával). Bánom is én, a lényeg, hogy egyen.
Itt jegyezném meg, hogy mekkora szerencse az, hogy nem egy hasát szerető kölyök, és nem is hajlandó rágni. Legalább nincs nass a babakocsiban. Nekem ez a halálom. Meg a játszótéri etetés. Kész vagyok attól, ahogy lealázzuk az étkezést koszos kézzel történő majszolássá. Aztán lehet nyafogni, hogy jaaaaj, nem eszik vacsorát a gyerekem. Hát, ha pogácsát, ropit, csipszet (minősített eset), bulátát és kölesgolyót (ez a mánia a kisgyerekeseknél - kölesgolyó anyatejjel) zabrálok 2 órán át, akkor nekem se lenne kedvem már az ebédhez/vacsorához. Persze könnyen dumálok, az én fiam nem "kenyerezhető" le a babakocsiban se, ha törik a mécses, akkor azt viselnem kell, valahogy át kell lendíteni rajta, a biztonsági öv elég sok őrjöngésének gátat tud szabni (értsd: nem tud csak úgy egyszerűen felállni, és kimászni), és nem kell majszolnivalót nyomnom a kezébe, mert nincs értelme. Nekem annyira visszás az, hogy egy 15 hónapos gyereket arra treníroz az anyja, hogy ha nyafizik, unatkozik, fáradt, akármi, akkor a kezébe nyom egy darab kaját, és akkor csönd van. Ha éhes, és azért vonyít, és mindjárt hazaérnek, amikoris enni fognak, akkor mi a faxért ad neki csömit? Már megkezdi az egész napos zabálásra kondicionálást. Mi lesz majd később... Megmondom: a suliban digi-dagi-daganatnak fogják csúfolni. Például. És nem azért lesz kétballábas a tesiórán, mert hipotón volt, hanem azért, mert túlsúlyos.
Ti mondtátok