Igazából halvány fogalmam nincs, hogy mit tanultunk mi annyi éven át történelemből, mert olyan szinten ostoba vagyok a témában, hogy az már fáj. Pedig kitűnő voltam, és nem a leggyengébb suliba jártam! Miután leérettségiztem (ööö, balról a 2. tétel, az lesz az ókori Róma, nekem az lett leosztva), találkoztam a történelmi regény fogalmával, és ezeken keresztül kezdtem újratanulni azt, amit éveken át a tanarak képtelenek voltak nekem átadni, érdekessé tenni, megszerettetni. A történelem egyenlő volt a politikai gaztdaságtannal, aminél unalmasabb valamit elképzelni sem tudok. Minden témakör addig volt izgalmas, amíg a bevezető köröket futottuk, aztán jött a számadatok magolása, ami kb. a dolgozatig tartott ki, nem tovább. Ebben szerintem az a legszörnyűbb, hogy ha az osztályelsőnek ennyi maradt meg, a közepes vagy gyengébb tanulónak mennyi?
Őszintén remélem, hogy a gyerekemnek az olvasás szeretetét át tudom adni és akkor ő már korábban találkozhat az Elátkozott királyokkal, hogy a francia történelmet kicsit más szemszögből ismerje meg, Steven Saylor ókori Rómában játszódó krimijeivel, amik történelmi hűséggel íródtak, vagy Paul Doherty zseniális római és egyiptomi regényei, Robin Maxwell Tudor-dinasztiáról írt könyvei, Móra Ferenc: Aranykoporsója - sorolhatnám napestig, csak a csirke odaég.
Szóval fáj ez nekem, de még nem késő, pótolgatom a tudásbéli hiányosságokat.
Ti mondtátok