A mai napunk egyáltalán nem szabályos lefutásúnak ígérkezett, mert Pimpernel negyed 6-kor felverte a házat, de résen voltam, nem öltöztettem át, hanem ment vissza az ágyába, mert ez a virrasztó kaszinós kelés volt, csak elkésett vele, nem éjjel 2-kor csinálta. 1 óra múlva már aludt is újra a kis ördög és igazából negyed 9-kor indult a verkli.

Így bőven 10 után mentünk el bevásárolni, hazafelé összefutottunk az egyik ismerős anyukával, vele társalogtunk a gyerektartás mikéntjéről, amikoris feltűnt a közös védőnőnk. Gyors tájékoztató következett a Prevenart illetőleg, hogy akkor most 2 éves korig ingyenes, de minden hónap 5-éig le kell adniuk a pontos igényt az oltóanyagra, már csak ki kell derítenünk, mégis hány emlékeztetőt kell a kölykeinknek kapni.

Aztán témaváltás: örül, hogy találkoztunk, mert hozzánk indult, a múltkor ugyanis elfelejtett velem időpontot egyeztetni. És akkor gyorsan megvitattuk, hogy Pimpike mit és hogyan csinál stb. Szerencsére nem jött fel a lakásra, bár kosz nincs, csak a játékok vannak szerte-szét, a konyhában meg az egyik alsószekrény van kipakolva, de amúgy nem ragad semmi, be volt ágyazva, elmosogatva, szellőztetve, sőt a friss mosás illata lengte be a levegőt.

Sajnos már jelezte, hogy legközelebb mikor jön... Én, balga lélek, azt hittem, 1,5 éves kor után már nem jön látogatni, de 2-3 havonta még mindig. Nem tudom, hogy ez a depresszióm miatt van-e, emiatt fokozottan kell ellenőriznie, hogy nem vagyok-e veszélyes a gyerekre, vagy valami egyéb, de a többi anyukát nem zaklatják ennyit, és az anyukák egész biztos nem járnak tanácsadásra. Persze ez legyen a legnagyobb kellemetlenségem, annyi eszem meg már van, hogy a gondokat nem kötöm az orrára, azokkal szakemberekhez fordulok.