Tavaly még nem voltunk semmilyen ünnepségen, idén viszont 2-re is készülünk, remélem, a betegségek elkerülnek bennünket addig.
Itt figyelmeztetném magam, hogy ne kezdjem el díszbe öltöztetni a szívemet, mert ez az egész balul is elsülhet, aztán majd jön a picsogás.
Azt azért mindenképp szeretném megörökíteni, hogy most írjuk a levelet Mr. Doe munkahelyi Mikulásának, hogy milyen is a mi gyerkőcünk (természetesen mi csak jót fogunk mondani, a problámás tulajdonságok korosztályosak és a fejlődéséhez szorosan hozzátartoznak), hogy majd tudjon pár személyes szót is mondani neki, amikor átadja az ajándékot. És ezen én teljesen elérzékenyültem, s ha eljutunk az ünnepségre, akkor szerintem nagyon fogok szenvedni, hogy ne bőgjek, mert ez olyan nagy dolog, hogy a mi kisfiúnk majd odamegy a naaagy Mikuláshoz. Emlékszem, én még alsósként is teljes lázban égtem, ha a városban találkoztam az utcai Mikulással, és énekeltem neki, és nagyon büszke voltam, hogy kaptam szaloncukrot. Így aztán arra gondolok, hogy Pimpinek is nagyon izgalmas lesz ezt a nagy szakállú, csizmás bácsit meglátni. :) De ennél most őt sokkal jobban izgatja, hogy busszal megyünk majd a Mikulás bácsihoz. :))
Ti mondtátok