Mindig jót poénkodtam karácsonykor azon, amikor megnyitottam a levelezőt, és hol az internetszolgáltatóm, hol az általam látogatott netes áruház üzemeltetője kívánt nekem boldog ünnepeket, szóval ilyenkor mindig azt mondtam, hogy amikor valakinek csak a .... (ide egy szolgáltató cég neve helyettesítendő) küld üdvözletet, az régen rossz.

És ha nem is ilyen durván, de a sztori végül valóság lett, és én azt tapasztaltam, hogy a GYES-vákuum beszippantott, olyan jól sikerült a pelenkázás, etetés, altatás szentháromságát művelnem, hogy a férjem, szűk családom és 2 régi barátomon kívül a kutyát se érdeklem már.

Persze nem lennék igazi kisdobos, ha... nem felejtettem el a Kisherceg felnőttként erősen émelyítő történetét, gyorsan elküldtem még pár emailt, mert a kapcsolatokért nekem is dolgoznom kell... de hát elég sokan nem válaszoltak rá, bár gyanítom, karácsonykor nem a gép mögött ülnek a delikvensek, hanem családi körben ünnepelnek.

Szóval, el lettem én temetve, már a kollégák is elfelejtettek, mióta alig van meló, az én segítségem se kell, nem kell beszaladnom kisegíteni őket egy-két aprósággal. Sőt, már az is felmerült bennem, hogy a csaj, kinek a helyére átmenetileg kerültem én, de közben én is szülni mentem, aztán ő is szült még egyet az íze kedvéért, de szerintem már lassan dolgozni fog, és marhára sehol nem tud majd elhelyezkedni a ruhatár-büfé szakos friss diplomájával (ez most nem lenéző kritika, de egyszerűen a diploma önmagában még semmit se ér, ennyi erővel kohómérnök is lehetne), muszáj lesz neki visszakullogni a régi munkáltatóhoz, mert a pénz nagy úr, a 2 gyerek meg pláne. (Ennek az ügynek amúgy a végére kell járnom, majd ha elkészülök a meglepetésekkel, hogy mégse üres kézzel és apropó nélkül, na akkor bejelentkezem a melóhelyen, aztán betolom a babakocsit és nyájasan megtudakolom, hogy visszavesznek-e jövő szeptembertől, mert nagyon nem mindegy, milyen háttérrel megyünk neki a bölcsinek, ha egyáltalán megyünk, vagy már most elkezdhetem izzítani a kapcsolataimat (lásd fent, azokból most pont jól állok), aztán izzíthatom az önéletrajzot a motivációs levéllel karöltve, amit alapvető baromságnak és hazugságnak tartok. Miért akarok a mittomén milyen holdingnál dolgozni? Hogy havonta fizetéshez jussak. Azért.)

Így aztán most kívánok mindenkinek, még a hajléktalannak is, egy normális, kiengyensúlyozott következő évet! (Vajon a csövinek milyen lehet a balansz?)