11,12 kg, 84 cm, 49-es fejkörfogat.
Taps, fütty, ováció: olyan történt, ami még soha, a súly percentiles görbéjén Pimpike becsúszott a normál sávba. Már a multivitamin szedése előtt is elég szépen gyarapodott, a betegség után viszont kifejezetten élményszerűek lettek az etetések. Ja, és ez is mutatja, hogy a napi 4 étkezés az 5 helyett simán működik és elég kalóriát visz be vele a gyerkőc. Néha azért vannak makacs pillanatai, de most a zöldbab, lencse, kelbimbó és az anyuci-féle brokkolis rizottó is elfogyott a gyümölcsmártások, krumplifőzelék, cukkini mellett, és nem kellett folyton üveges kaját bontani.
Megmondom őszintén, az elmúlt hónap valamennyire idegkisimító is volt, mivel a kaja frontján elástuk átmenetileg a csatabárdot, és mindjárt kiiktattunk pár hőbörgést. Aztán az egyre szaporodó átaludt vagy majdnem átaludt (6-kor felkel egy röpke szoptatásra) éjszakák is sokat segítenek abban, hogy ne idegösszeomlással indítsam a napot.
Volt a védőnő, megállapította, hogy a kölyök nemcsak szavakat mond, hanem 2-3 szavas mondatokat (igen, ezt már mi is észrevettük. Pl. Hol van tűzoltó bácsi? Elveszett. Keressük meg, hiányzik.) Aztán a szervusz, védőnéni, pápá! búcsúzástól teljesen elájult.
Elkezdett sorokat idézni kedvenc dalokból, versekből. Nagyon bájos a szájából azt hallani, hogy messzivágyó, felhőszálló, mert ezek nem igazán kisgyerekes szavak. Jelenleg Tengerecki Pál mániában szenved, bár ez nagyon kellemes mánia. :) Ja, az is vicces, amikor azt kiabálja, hogy délután porszívózunk, mert a délután jelentését még nem tudja, de egyszer mondtam, és megjegyezte (így amikor porszívózunk, akkor van délután). Az is jó, amikor a mérgemben mondott dolgokat citálja: unom, ne húzd az időt, haladjál már, nem hiszem el stb. És ebben az a borzalmas, hogy még jó helyen is használja a kifejezéseket, de sajnos semmit nem ért belőlük, ezért ezek csak motorikusan ismételt mantrák, amiket továbbra sem szívlel meg. Intő jel arra vonatkozóan, hogy úgy beszéljünk a gyerek előtt, hogy bármit szivacsként megjegyez és a legrosszabb helyzetben visszaad.
Önmagát egyre gyakrabban hívja Pimpikeként: Pimpike pakol, Pimpike összegyűjt, Pimpike odamegy. A tükörkép viszont még mindig baba.
Most már mindenhova felmászik, viszi a kis fellépőjét, és arra áll fel, ha valamit nem ér el. Innenstől nagyon-nagyon oda kell figyelni, hogy mit felejtünk ott az asztal szélén.
Imád segíteni. Ez a szó nagyon sok tevékenységhez kulcs: ha azt mondom, pakolj vissza, akkor nem csinálja, ha azt mondom, segíts anyucinak elpakolni, takarítani, teregetni, főzni, akkor fut. És már a rendrakásban is részt vesz, visszatesszük a könyveket, DVD-ket a helyükre, bedobja a szennyest (meg a nem szennyest is) a tartóba. A teregetés néha röhögőgörcsbe torkollik: gyerek a fejére húz egy alsónadrágot és azzal parádézik a lakásban, máskor a konyharuhát borítja magára és úgy próbál mászkálni.
A formaillesztőn most már minden figura megy tökéletesen, a helyüket még nem tudja, de az illesztésben profi. A 12 formából kb. 7 db-ig kitartó, utána kezd fáradni és sikertelenség esetén csapkod, dobál.
Próbált rajzolni is, de az annyira nem fogja meg. Ha végre veszünk neki gyurmát, meg vastag ceruzát, akkor tovább próbálkozom vele kreatívkodni, hátha azzal jobban elfoglalná magát.
Töretlenül érdeklik a színek, a sárgát egyre többször eltalálja.
Ti mondtátok