Amióta Pimpike rájött, hogy a fellépőit hogyan hurcolja A-ból B-be, és hogy azokról milyen prímán elér dolgokat, azóta újabb alattomos vészhelyzetek lesnek rá. Azt most hagyjuk, hogy rápakolja a papucsra, így billeg az egész szakrament, majd leborul ő is, mert ez a legkevesebb.

Eddig meg mertem engedni magamnak azt a lazaságot/luxust/elmeháborodott könnyelműséget, hogy reggel feltettem Pimpi ebédjét a tűzre, és a 15 perces főzési idő alatt zárt ajtó mögött letusoltam (azért zárt, mert különben a gyerek bejön, elhúzza a zuhanyfüggönyt, nekem befagy a fenekem, ő meg nyakig vizes lesz, bedobálja hozzám a játékait stb. - és ez minden áldott reggel így ment, amíg be nem telt a pohár). Ma reggellel bezárólag a kölyök csak akkor látogatta a konyhát, ha valamelyik őse is ott volt. Ma viszont a fürdőben is hallottam, hogy zörög a fellépővel, és már láttam, ahogy magára rántja a kicsi kotlát a rotyogó étellel, aztán harmadfokú égés, oda a gyerekem. Úgyhogy futottam vizesen, habosan, hogy megnézzem, mi történik. Szerencsére még csak a fiókot rángatta.

Előző nap is folyton a gáztűzhelynél sündörgött a mosogatás alatt. Mit csinált? Tekergette a csapokat. Hiába biztonsági szelepes, egyszer romoljon el és ne vegyem észre, hogy dől a gáz és nincs meggyújtva, vagy egyszer tekerjen fel valamit teljes gázerőre és fusson ki úgy a kaja, hogy pont ráfröccsenjen. Sőt, tegnap megcsinálta azt, hogy ott álltam mellette, nézelődött, pakolászott, majd hirtelen elmarta a tűzhely fenti rácsát és már húzta is maga felé. Természetesen akkor is főztem, és a rács forró volt, de valami hihetetlen szerencsének köszönhető, hogy amit ő megfogott, az még nem égetett. 

A fellépő miatt most magasabbra, az asztalon bentebbre ér el a keze, tehát minden veszélyes (éles, forró, törékeny) tárgyat el kell pakolni. A zöldség szeletelése után azonnal a mosogatóba kell vinni a kést, ott pillanatnyilag még nem éri el.

Valamivel veszélytelenebb, de bosszantó és káros szokása, hogy bántja a virágokat. Rendszerint mérgezőek a szobanövényeim, szóval a félsz adott, de minden magasan van, a legalacsonyabban lévő cserepek is az ablakpárkányon figyelnek. Ja, hogy ezek meg a Habanero paprikák, rajtuk a méregerős terméssel? És mit csinál az én gyerekem, megy, és piszkálja a kaspókat, ha kitartóan csinálhatná, akár le is tudná rántani valamelyiket. Hátha még arra is rájönne, hogy a fellépőt oda is hozhatja!

Namármost, azzal tisztában vagyok, hogy a gyerekemnek egy élete van, és az én feladatom, kötelességem rá vigyázni 18 éves koráig. De kezd terhes lenni, hogy lassan a kopár falakat kell nézni, mert a gyerekem a szófogadatlanság és a kíváncsiság különösen veszélyes keverékének első osztályú képviselője. Annyi mindent megért, annyi dolgot felfog, csak erre a NEM tiltásra hozza az alkalmi süketet. És ha valami baj is történik, nem tanul belőle, a körme a mai napig nem jött még helyre azóta, hogy odacsípte az ajtó, de ő újra és újra betolja a kezét az ajtórésekbe (ma a hűtőnél próbálkozott).

Már csak azt szeretném tudni, hogy hány éves korban várható egy ilyen kaliberű gyerektől, hogy végre nem lesz önveszélyes, és végre visszakapom a 120 centi alatti  beépített szekrényeimet is, mert lassan mindenütt játékot tárolunk, a veszélyes, törékeny és egyéb tömegpusztító eszközeimért meg fellépőzöm. Naponta 10-szer legalább, hogy edzésben legyek. De a fellépőt csak olyan helyre tehetem, ahonnét a gyerek nem ér el róla semmi veszélyest (a többszintes fát még nem bírja elvinni, ha meg tolni kezdi, azt meghallom). És lassan már virágot is csak alvásidőben öntözhetek, mert különben utánam mászik a fellépőre, és onnan pl. eléri a montirot, meg a franc tudja mit...

Ja, és a gázcsapos történetnél mondtam neki (mint minden más esetben is), hogy nem, veszélyes, elvittem onnan, leszidtam, hogy rosszatt tett és büntetésből be kell mennie a szobájába. Lehet tippelni, hogy mekkora hatása volt. Tök tanácstalan vagyok, mert egyszerűen nem látom a nevelés hatását nála. Kb. hatezredik elmondás után megérti? Mi a fenével büntessem? Amikor dobálózik, akkor elveszem tőle azt, amit földhöz vág. De a gázcsapozáskor mit vegyek el? Hiába hajtom be a szobájába, jön is ki azonnal.

Hopp, van még egy sztori: a beépített szekrény alsó polcán, leghátul volt az öntött vas húsdarálóm, zacskóban, feltűnőtlenül. A minap nagy koppanás, Pimpike kirántotta. Mivel nem bőgött, azt már tudtam, hogy nem roncsolta vele szét a lábát, már csak a járólapért kellett aggódnom. Kipattant egy mustármagnyi kő, de nem tört el a lap, szerencsére nagyon kemény, meg nem is spórolták ki alóla a ragasztást.

Néha már arra gondolok, hogy önként börtönbe kéne vonulnom, mert egy csomó potenciális veszélyt észre se veszek.