Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Pimpike egészséges, jól fejlett és táplált, organikus betegség kizárható, ezért teljesen egyértelmű és logikus az a konklúzió a professzor szerint, hogy az "anyatejről leválasztás indokolt".

Leválasztás. Az elválasztódásról meg nem hallott még, mert nem is akar róla tudni, az csak az önmagukat fejőstehénnek gondoló, öko-bio idióta anyának a mániája, neh?! . És most már, Pimpike, ejnye-bejnye, nem szabad ciciszopizni*, mert megmondta a doktor bácsi is, és ő már csak tudja, mert nagyon sokat tanult, sokat tapasztalt, világlátott ember, anyád meg csak egy anya, aki olvasgat itt-ott, tudományosan összeállítja az étrendedet, különös kegyetlenséggel figyel arra, hogy elég tejterméket toljon beléd a szoptatás mellett, de hát ez nem elfogadható. Most már át kell térni a tápszerre, meg a tejre, mert ásványianyag, nyomelem és vitaminhiányod is LEHET. (De előtte 2-szer mondta, hogy szép, egészséges a gyerek.)

Jól néz ki a kölköm? Egészségesnek tűnő 2 éves? Akkor mi a fészkes fenéről beszélünk?

Mondjuk ezt a véleményt borítékoltam már otthon, mert annyiszor olvastam már ilyet mások blogján, hogy a gasztrón semmit se tudnak mondani, de a szoptatást azonnal lehurrogják.

Na, akkor lépjünk túl ezen, úgyse fogom betartani, majd 1 hónap múlva jön a tehéntej bevezetés, mert én vagyok az anyja, enyém az utolsó szó - ha a gyivi nem viszi el tőlem addig a gyereket.

Egyébként meg csodálatos volt az egész rendszer. Olyan tipikus magyarországi életérzés. A rendelés 10-kor kezdődik, ezért kaptunk mi fél 10-re időpontot, mások meg 9-re. Az előjegyzős könyvben láttam, hogy 10 percenként vannak a nevek kiosztva, de simán előfordult, hogy adott időpontra többen is kaptak előjegyzést. Így aztán kb. 20 gyerek várt a folyosón a rendelés kezdete előtt, ahol akár ülni is lehetett volna, de az apukák fáradtak voltak és inkább meresztették a seggüket, plusz ott voltak a kabátok, anorákok, táskák, mert nincs ruhatár, fogas (ez halálosan komoly). Mondjuk sokat úgyse ültem, mert a gyerekem nem az a fajta.

Az egyik legszörnyűbb pillanat az volt, amikor Pimpike ki akarta venni egy kb. 5 éves kislány szájából a cumit, amit nem engedtem meg, ezért üveghangon elkezdett visítani. Mindenki bennünket nézett, az 5 éves kislány anyja megjegyezte, jézusom, hogy hisztizik. Egyébként kb. 30 mp. volt az egész, de jól esett a neveletlen gyerek alkalmatlan szüleje szerepkörben tetszelegni.**

Tök jó, hogy volt egy játszóház is, ahová zokniban lehet bemenni. Így aztán nem mentünk be, mert ha hívnak, akkor nem tudok menni, a gyereket meg nem engedhetem be egyedül játszani, mert amikor majd szétveri a másik gyereket, meg hív, akkor nekem is le kell venni a cipőt, és nem, nem büdös, nem gombás a lábam, és tiszta zokni volt rajtam, de ha szólítanak, akkor ciki, ha sokáig várnak ránk. És milyen jó kis előérzet volt ez: pont amikor bennünket hívtak be, mi a folyosó másik végén tartózkodtunk a kölyökkel, ahol kicsit több volt az oxigén, meg kellemesebb a hőmérséklet, aztán már a szülők ismételték a gyerekem nevét, futottunk is gyorsan, a doki meg pampogott, hogy feltartjuk a sort, erre nincs idő. Az egyik anyuka mellesleg megjegyezte, hogy végre hallotta a szólított nevet, mert egyébként az asszisztens csak úgy elsusogja maga elé, és úgy gondolja, hogy egy kiskorúakkal zsúfolt váróban még a szú percegését hallani kéne.

A doki színe előtt 2, azaz kettő percet voltunk, ebben a gyerek hasának és végbélnyílásának szabaddá tétele is benne foglaltatott. A cipőt nem köthettem be, sőt, mi a fenének vettem le, mert nincs rá idő, sokan vannak még kint. Nincs is kellemesebb, mint térdig letolt harisnyában, pelenka nélkül feküdni egy idegen asztalon, majd egy idegen ember nyomkodja a hasunkat és matatja a a fenekünket nekifutásból, ismerkedés nélkül, mert a gyerekeknél ez különösen bevált szokás, az egyetemen is így tanítják. Minek lenne ott az anyja, ha nem azért, hogy megnyugtassa a kis szaros bőgőmasinát, az orvos meg viselkedjen csak úgy, mintha egy zsák krumplit vizsgálna. Miért, ez nem krumpli, ez egy gyerek? Hovatovább kisded?

Ebben a 2 percben 2-szer rákérdezett, hogy első gyerek-e a gyerek, és van-e testvére, mert ezek az Igazán Fontos Kérdések témakörben vannak, de azt nem kérdezte, hogy miként néz ki az étrendje, mennyi tejterméket kap mennyiségileg, hogyan gyarapszik stb. Ő csak azt firtatta, kap-e tehéntejet, amire mondtam, hogy nem, és amikor már a 3. keresetlen mondatát vágta a fejemhez, akkor tisztáztuk, hogy tejterméket azért kap, csak a folyékony tehéntejet még nem. Azt se kérdezte, és még időt se hagyott kifejteni, hogy ennek az az oka, mert a 23 hónapos krumplim apja is tejfehérje allergiás volt, és a vonatkozó protokoll szerint, ilyenkor a tejtermékek bevezetése csúsztatva történik, azaz 1 évesen kapott először savanyított tejterméket, 1 hónap múlva, azzaz 2 éves korában meg bevezetjük a nyers tejet.

Egy félmondatban megemlítettem a kakaót, hogy én arra gyanakodnék, de ezzel nem is foglalkozott, ez vírusinfekció lehetett, ha újra jelentkezik a véres széklet, jöjjünk vissza.

Vissza? Ide, önhöz? SOHA!! Megyünk magánrendelésre, én inkább fizetek, de nem fogok időpontra menéskor várni 2 órát!

Az asszisztens még visszatartott 2 percet, mert rögzítette ő is a számítógépen az adatokat, aztán nem tudta, mi a véres széklet kódja (ugyebár ez a gasztroenterológiai szakrendelésen nagyon-nagyon ritkán előforduló tünet), így az egyéb felszívódási zavart választotta ki.

És ha már adminisztráció kritizálásnál tartok: mi a fenének kéri el a recepciós a beutalót, TAJ és lakcím kártyát, hogy utána mindenre rákérdezzen és kvázi bediktáltassa az adatainkat, hogy csak a siket ne hallja...

Konklúzió: soha többet nem megyek állami rendelésre, vagy ha nagyon muszáj, akkor jön a gyerek apja is, ami -1 nap az éves szabadságból, de egyedül nem bírok gyerekre is vigyázni, meg arra is figyelni, hogy szólítanak-e.

*Kb. 3 alkalommal történt az, hogy napközben elutasította a szoptatást, de éjjel, amikor felébredt, áthívott és 10-15 percen keresztül kortyolta az anyatejet. Aztán most újra a régi, most megint kéri az alvás előtti szoptatást.

**Szigorúan magánvélemény: szerintem ritka ocsmány jelenség, amikor járni és beszélni tudó gyerekek szájából lóg a cumi. Ezért lett Pimpi is letiltva, mert nem érteni, mit mond, továbbá nem tanulja meg az érzelmeit szabályozni, ha folyton nyugicumi van a szájában.
(Az esetben szereplő kislány a cumi pajzsát is bekapta, így olyan marha jól nézett ki vele, hogy először azt hittem, arckoponya sérült.)