Pont a szövetkezeti diszpécserrel telefonoztam arról, hogy a héten miért retkes a meleg víz szinte mindennap, meg olykor el is zárják a hideget is, meleget is, de szólni elfelejt róla az elkövető. A választ nem tudta, valaki biztos partizánkodik.
Ekkor csöngetett a védőnő. Már vártuk, bár nem ennyire korán, a gyerek után x. alkalommal pakoltam vissza a cuccokat a fiókokba, hasztalan, mert megint a fél könyvespolc a földön fetrengett, meg mindenféle felnőttes holmik a kanapén. Oké, gyerekjáték is volt, 2 mesekönyv és a fúrógép, de jól látszott, hogy Pimpike igazi Vekerdy-gyerek, őt az élet és nem a játékbolt tanítja az okosságra. Aztán mondja ám a gyerek a védőnőnek, hogy csináltam disznóólat. És marha büszke is volt magára. A kommunikálást ki is pipálhattuk, az megy. Utána ügyesen levette a pulóverét is, mert már melege volt. (Még szerencse, hogy nem azzal indított, amit mostanában a body levételekor szokott: bunkó, bunkó - hozzá angyali vigyor a képén. Hogy a bunkó és az öltözés hogyan jön össze, azt nem tudom, mert a bunkó paraszt kifejezés is megy neki, és ezt onnan ismerheti, hogy amikor kutyaszarba léptünk, az indulat ezt hozta ki belőlem az ebtartók egy bizonyos kasztjára.)
Ti mondtátok