A rágásnak még nem sok jele van, viszont: az én gyerekemnél egész biztos jelentősége van, hogy megszokja a kajadarabok érzését nyeléskor, utána talán nem fagy le az operációs rendszere attól, ha a szájában lévő almát, kenyeret le akarja nyelni.

Már öklendezés nélkül eszi a darabos bébiételt, ez óriási haladás, és ha pont eltalálom a botmixerrel az aprítási méretet, akkor a saját főztöt se kell újra és butára turmixolnom. Hónapok óta kínálgattam a kedvenc brokkolis rizottójával turmix nélkül, tehát semmiképp nem egy átlagos, saját készítésű főzelékkel szoktattam, mert azzal sehova se jutottam volna. Meg közben mindig adtam neki almát, sajtot, kenyeret, kiflit, krumplit, bármit, amit a mi tányérunkról kért. (Azért egy átlagosan lepukkant napomon kb. 1000-szer gondoltam/gondolok arra, hogy a teremtés jól kitolt velem, hogy áldozat vagyok, és mennyire elegem van, továbbá próbálkozzon az, akinek egy egész cselédsor várja az utasításait.)

Mivel a tészta tetszik neki, vettem olyan gépi tarhonyát, ami a lencséhez hasonlít. Kifőztem enyhén sós vízben 3 dkg tarhonyát és összekevertem a kedvenc sütőtökpüréjével (direkt kedvenccel szoktatom). Úgy falta (sajnos még mindig rágás nélkül), hogy csak lestem. Szerintem ez a tarhonya azért jó, mert lapos. A kézi tarhonyában elég nagy buckók is tudnak lenni, és a sörétre hasonlító gépi se biztos, hogy a legjobb választás. Legközelebb a betűtésztát is tesztelem, az még érdekes is.

A rizst is elfogadja, de nem tudtam eddig elég puhára főzni, mert elvetemült módon előgőzöltet használok (abból például a tejberizs borzalmasan rossz). Most vettem teljesen hétköznapi fajtát, aztán meglátom, elfogadja-e.

A turmixot nem úszom meg, mert a zöldségszószt muszáj pépesíteni, ha nem valami homogén (sajt)mártást készítek. De most az új sikerélmények erőt adnak. Hogy pl. megette a mi zöldbabfőzelékünket tojáspörkölttel, nem finnyáskodott.

Tulajdonképp nem is a turmix a szívfájdalmam, hanem az, hogy nem látok/láttam haladást. Ha látnám, hogy rágna, elfogadná a darabost, bármilyen bonyolult konyhatechnikai eljárást szívesen alkalmaznék. Baromi nehéz ez az ügy, mert ahhoz, hogy pl. az én gyerekem megszokjon egy új dolgot, kb. 2-4 hét kell. De kitartóan kell adagolni neki az újat, a kudarccal pedig nem szabad csak bő 1 hónap után foglalkozni. És a napi problémák nemcsak az étkezés terén jelentkeznek, hanem... Meg szegény gyereknek az anyja nem egy ide nekem az újabb és újabb kihívásokat. Én, kérem az állóvízzel is meg vagyok elégedve, aztán ha az már unalmas, keresek valami feladatot, de nálunk a gyereknevelés és gondozás inkább a vadvízi evezésre hajaz.

Ja, és pár kanállal már egyedül is eszik, napról napra ügyesebben csinálja, azért adja csak fel, mert még nem elég hatékony, és kéri, hogy segítsek. Mióta a homokozóban lapátolni is hajlandó, azóta a kajáláskor is merészebb. Ez a finommotorikus mozgása mostanság kezdett el fejlődni, eddig ez se érdekelte.