Hajnal 2-kor kezdte a gyerek, megszoptattam, alig tettem le a fenekem az ágyba, kért még inni. A tőle 2 centire lévő üveget odaadtam neki, de az nem volt jó. Oké, mentem visszafeküdni. Erre kiabálja, hogy a másik innivalót kéri. Az nem más, mint az alma-citromfű teája, de este nem csináltam neki újat, hiszen az elmúlt napokban hozzá se nyúlt és kicsit drága cucc ahhoz, hogy naponta megbuggyantsuk. Marha mérges voltam, így a még ki nem öntött, de már 24 órája poshadó teát lelkiismeret-furdalás nélkül nyújtottam be a kiságyba. Gondolom, a ftalát tartalma is oké volt, legalább majd unokám se lesz, mert meddőséget okoz a gyerekemnél.

3 órakor kezdődött a vernyákolás, hogy megint szoptassam meg. Tanulva az elmúlt időszakból, ilyenkor szigorúan tilos átmenni, mert az hisztériát szül. Unatkozik, és társaságra vágyik - az éjszaka közepén. Ha átmegyek és megmondom neki, hogy tessék csöndben tevékenykedni, majd otthagyom, akkor elkezd ordítani. Akkor én is nekiállok veszekedni, beindul az öngerjesztés mindkét fél részéről, aztán reggel meg jön a szánom-bánom bűneimet. Ha viszont hagyom a gyereket nyekeregni, akkor 10 perc múlva belátja, feleslegesen kiabál, mert nem bír manipulálni. Tegyük hozzá nagyon gyorsan: 26 hónapos és nem 6 hónapos kölökről van szó, nappal azért szoktam vele foglalkozni, ennyitől a szakember szerint se sérül. Meg ha sérül is, elnézést, nekem eddig terjedt a türelmem. Na, 10 perc után a világítós cumiját kereste. Ekkor már az apja is felébredt, mert kezdtek a decibelek elszaladni a gyerekszobában. Az a jó a világítós cumiban, hogy a nevéhez híven világít a sötétben. De a gyerek úgy gondolja, hogy azért van neki apja, meg anyja, hogy az tolja a szájába, ha neki olyan a hangulata. Mr. Doe átment, kiszolgálta a gyereket, gyerek folyamatosan anyucikát kérte, de az apja mondta, hogy az anyja pihenni szeretne, majd elbúcsúzott tőle. Ekkor volt még egy kis műsor, majd csend. 10 perc múlva az apja már aludt is. Én képtelen voltam, mert már rég kiverte az álmot a szememből a gyerek. Még kétszer felhangzott, hogy kér ciciszopit, de már csak úgy altatólag dünnyögve, végül 4 körül egész biztos elaldut. Én meg olyan fél 5-kor. Aztán reggel fél 7-kor ébresztőt rivallt megint, a szoptatás után fél 8-ig még visszaaludt, de alapvetően ezt az alvásomat már megette a fene.

Az egész éjszakai lidércnyomás a 4. szemfog miatt van. 3 egymás után jött ki. Utána újra átaludta az éjszakákat pár napig. Persze ezt megelőzte egy 3 hónapos szenvedés, mely idő alatt minden éjjel keltett, volt, hogy többször is, de a virrasztásai csak 1-szer fordultak ilyen apját is felkeltős ordibálásba. Szépen megtanulta, hogy éjjel alszunk, legyen ő is csöndben, nem baj, ha nem alszik, akkor csak pihengessen, játszogasson az ágyban a vackaival, majd elnyomja az álom. A 4. szemfog viszont csak nem akar áttörni. És akkor még van 4 hátsó zápfog.

Ma már azt mondtam, hogy össze fogom szedni az erőmet hozzá, és ha hazajöttünk a mamáéktól, az éjszakai szoptatást felfüggesztem. Éjjel lesz tea és apuci. Én meg puffogok majd az ágyamban. Az apja simán benne van, hogy majd keltsem fel őt, mert ő szívesen kiszolgálja a gyereket. Utálom, ha nem vigasztalom meg a síró gyerekemet, de az is borzasztó, hogy az alvó férjemet kell keltegetni. Viszont 1-1 ilyen bolondok háza után elegem van az éjjeli mászkálásból is. Még "alszom" rá párat, aztán meglátom, hátha áttör az utolsó szemfog és lesz egy pici nyugalom megint. Végülis, hol van már az az időszak, amikor egy éjjel 6-szor vert fel, meg el se aludt egyedül... Van itt fejlődés, csak nagyon lassan.