Az ebédfőzésből megmaradt pirított zsemlemorzsa még ott várakozott a tűzhelyen, aztán Pimpi, hazaérve a bölcsődéből, észrevette és kért belőle. Majd eszel a túrógombóccal - mondtam én, de ő kötötte az ebet a karóhoz. Jó, bele nem halsz, de biztos nem tetszik majd, s megkínáltam egy teáskanálnyival. A 10. kanál után már mondtam, hogy inkább egyen gombócot is. Evett. Aztán még kért pirított morzsát. Milyen kis díjnyertes konyhamalacunk van nekünk! Azért nagyon egészséges az a morzsa, mert anyuéktól kaptam, ők meg korpás kenyeret esznek. Meg vajon pirult, nem olajon, és demerera cukorral kevertem össze. Hamisítatlan sznob étel.
És tiszta szerencse, hogy a gyerek előtte uzsonnázott a bölcsődében, konkrétan megitta az összes fellelhető kakaót (5 pohárkával, igaz nem öntötték neki tele), egy kis kalácsot is nyámmogott hozzá. Aztán hazafelé még mézes-tönkölyös kekszezett.
Ti mondtátok