Kis százalékban okozza ez a baktérium a felső légúti betegségeket, ezért természetesnek vehető, hogy Pimpi arcüregének ez lett az albérlője. Kimutatták, szerencsére egy csomó antibiotikumra érzékeny, a már kapott Ciloxanra is, meg szájon át jön hozzá a Sumetrolim. Egész szépen javulgat a gyerek, csökken a takony és a dugulás. A doki már küldte volna közösségbe, én viszont azt mondtam, ácsi, 1 hét még itthon, hogy kiszáradjon az a melléküreg. Paramamiság ide vagy oda, de pl. ma reggel is szakad a hó, ami egy gyógyuló arcüregnél nem királyság, mert a mi csoportunk gondozónői szerencsére nem félnek a szabad levegőtől, viszik ki a kölyköket, amikor csak tudják, de az egyémnek most még nem kéne. Aztán ha azzal viszem be a bölcsibe, hogy a doki engedi, de hát óvjuk széltől, fagytól, akkor joggal megjegyezhetnék, hogy már bocsánat, de nem kórház ez itten, hanem bölcsőde, tessék akkor hazavinni, anyuka.

Mellesleg meg az egész család taknyos, nem durva, de mégis. Én 2 nap egyszerű torokfájás után lettem nagyon taknyos, dugulós, aztán már azt hittem, meggyógyultam, helyette éjfélkor még öklendeztem a torokkaparástól. Akkor zendítettek rá szomszédék a "megöllek te büdös kúúúú..." kezdetű akció thrillerre, nagyon izgalmas volt, mert felfedeztük, hogy nem 2 szereplős, hanem minimum 4, ami számos kérdést vetett fel, hogy például vajon ki pszichiátriai kezelt az előadók közül. No, aztán jól nem tudtunk elaludni, akkor zabáltunk egyet Mr. Doe-val, majd tévéztünk, aztán én olvasással folytattam, mert a torkom az továbbra is baromira kapart. Hajnali 4-kor elfogyott a könyvem, muszáj volt "aludnom". Kb. 5-kor jutottam arra a pontra, hogy talán már nem öklendezek tovább, és tényleg elaldutam. Reggel meg már belőlem is genny folyt, még a fogsorom is fájt, ez megmagyarázta, hogy miért estem vissza a betegségbe, kis bakteriális felülfertőződés a már említett Moraxellával. De most már talán helyreáll a rend az én melléküregeimben is.