Ma volt a 7. arcüreg-öblítés. Utána megvizsgálta Pimpit a doktornő (kontroll már csak 2 ezer Ft), a javulás mérhető, a timpanometria grafikonja végre púposodik, de még nem teljes a gyógyulás, 2 kezelés biztosan kell.  Addig viszont nincs közösség. Azt azért fontosnak tartom elmondani, hogy a gyerekorvos már gyógyultnak nyilvánította Pimpit 1 hete, és mivel látszólag már én is egészségesnek gondoltam, simán vittem volna jövő héten bölcsibe, de bizony még mindig tudnak neki leszívni váladékot, és még lehet a fülén is javítani. Kb. csütörtökre lenne menetkész, de akkor meg már csak 2 nap van hátra a bölcsi nyári zárásáig, arra meg én be nem viszem a gyereket. Így a hétfő délutáni ballagásra besurranunk, aztán legközelebb augusztus elsején lépjük át a küszöböt. Ennek Pimpi nagyon örül, ugyanis mostanság minden reggel sírással ment be a csoportba, már ha nem markolta az én testemet és könyörgött, hogy menjek be én is.

És még a végén normális anya lesz belőlem, mert én úgy örülök, hogy nem kell bölcsibe menni, és hogy együtt lehetek a fiammal, hogy csak na. Mióta Pimpikém úgy döntött, hogy szófogadóan viselkedik, és csak kicsit cincálja az idegeimet, azóta kivirágzott a kapcsolatunk, és imádunk közösen császkálni, dolgozni, vásárolni, ügyintézni. Azt a néhány kósza érdekellentétet meg simán tudom kezelni. Jó nekünk! És pláne jó, hogy Mr. Doe fizetéséből én itthon "nyaralhatok" a gyerekkel, nem kell azon izgulnom, hogy felkopik-e az állunk. Most élem a másodvirágzását a kismamaságomnak. Nagyon boldog vagyok, inspirál, tele vagyok erővel, tervvel és csordultig szeretettel.

És akkor június végén utazunk anyósomékhoz, ott kb. 1,5-2 hetet unokáztatok, Mr. Doe csak pár napot lesz velünk, aztán ő jön vissza dolgozni. Utána itthon rendezzük sorainkat, majd utazunk az én szüleimhez, ott is hosszast időzünk a gyerekkel, Mr. Doe jön vissza pénzt keresni, mi meg strandolunk, vadasparkozunk, majd esmét haza. Akkor meg már jön augusztus, utolsó hónap a bölcsiben, és szeptember 1-jétől pedig óvoda.