Mi úgy termeljük a fiammal a nyálkát az orrunkban, mintha csigák génjeit is hordoznánk. Ki tudja? Az a helyzet, hogy most már az én arcüregemet is öblítik, nagyon-nagyon sok váladék van benne, ugyanis a refluxom bedurvult, újra köhögök, nappal, de főleg éjjel, ha lefekszem, fulladok a savtól, az orrom reggelente annyira be van dugulva, hogy nyeléskor a nyelvemet hátraszippantja a vákuum. Most a refluxra poróbálkozunk egy kis aloe+acidophilus terápiával a savlekötő mellett, a gégészeti panaszaimra meg öblítések jönnek, hátha megszűnik az, hogy én egész évben orrot fújok, hogy estére bedugul az orrom - és akkor ez csak az alapeset, mert amikor ilyen gáz van, akkor begyullad az arcüregem is. Vasárnap oda jutottam, hogy bementem a patikába antihisztaminért (félúton leszálltam a buszról egyet fuldokolni, mert az emberek megijednek tőlem, hogy öklendezek a köhögéstől, közben meg ömlik a könnyem. Olyankor nagyon riasztóan nézek ki). Már az első szem után este tudtam aludni, csak 2x volt rohamom, az meg semmi.

Most már a torkom se fáj, a gombóc is tűnőben van a nyelőcsövemből. És akkor mostantól keményen be kell tartani, hogy nem szabad magam pukkanásig enni, este 6 után nincs kaja, az a kis mustár is árt, nem éri meg próbálkozni, és nincs bolognai, mert a főtt paradicsom is problémás. Csipszet se, se sokat, se keveset. Ropit se. 3 étkezés helyett muszáj 5x ennem, és a kávét még inkább csökkenteni (egyszer pedig teljesen leállni, mert az is ártalmas a refluxban). Az is lehet, hogy az antidepresszáns is ludas, mert ezek hajlamosak a gyomorszájat elernyeszteni. Ebben annyit tudok tenni, hogy vissza veszem féladagra a gyógyszer, hátha az is több a semminél. A stresszel viszont nem tudok mit kezdeni. Ha kifelé nem is érzem, hogy ideges vagyok, tudatalatt mégis eszem magam. És az a legborzalmasabb, hogy amióta bölcsis lett Pimpi, nekem azóta a refluxom nagyon sokat romlott. A műtét környékén volt aztán az első mélypont. Utána kikupálódtam, de most, hogy ilyen elhúzódó a kezelése, hogy a fülével gond van, hogy borzalmasan sok pénzbe kerül, és látom, hogy éljük fel az 1 fizetést, aztán a nagyszülőkhöz is kéne menni, de mindjárt vége a nyárnak, apám prosztataműtétje óta állandóan keresztes a genny a vizeletében, de most jönnek a gasztrós kontrolljai is... és akkor nekem állást kell keresnem... ezek mélyen esznek engem, de csak mélyen, mert napi szinten még nem bénítanak le. Napi szinten max. Pimpike idegel, hogy akaratoskodik, de hát csak változik lassacskán ő is.

Az ideg és a reflux egyik csodás kapcsolata az, hogy ha felemelem a hangom, mert Pimpinek épp le akarom süvölteni a haját, akkor elmegy a hangom, és fulladni kezdek. Mert ugye ilyenkor a stressz nívója tetőpontra hág, a gyomorsav meglódul, az irritálja a hörgőimet, allergiás válasz beindul, aztán taknyom-nyálam egybe.

Múlt héten voltam a régi melóhelyemen, elintéztem a munkahelyem megszűnésével járó papírmunkát. Kicsit érdekes lett a vége, például a tb könyvemet elkeverték, s az ilyen dolgok engem nagyon dühítenek*, de amúgy mindenem rendben. Aztán csütörtökön megyek a munkaügyi központba, hogy regisztráljanak munkanélküliként. Aztán, ahogy a vak is mondta: majd meglátjuk.

*4 alkalmazottal működő cégnél hogy a fenébe lehet a dolgozók személyi anyagait elkeverni. És aki elkeveri, az miért dolgozik még ott, miért nem én vagyok a helyén, én ugyanis kisujjból oldanám meg ezeket az adminisztrációs ügyeket. A válasz persze egyszerű: neki tulajdonrésze van, nekem meg nincs.