Ma nagyon jó volt a merítés a váróban, gyerekecske is pont akkorára ment át mintába, így a végén egy bácsika külön gratulált a kitűnő fiacskámhoz, meg az eddigi edukációjához (vajon mit mondott volna akkor, ha a vörös fejű sivítóst nyomta volna le a kis ürdüng). Okulva egy régebbi esetből, direkt felhívtam Pimpi figyelmét, hogy ha kijön az asszisztens néni a rendelőből, akkor anyucinak oda kell menni hozzá egy papírt leadni, és addig ő várjon rám nyugodtan, ne kezdjen el kiabálni, mert akkor szomorú leszek. Ezt még párszor elismételtem, aztán a hallgatóságot bevezettem AnnaPetiGergő csudálatos életébe. Iszonyú gyorsan végeztünk, mert kb. 5 mesényit voltunk csak ott. Amikor kijött az asszisztens, és a fiam maga maradt a padon, a fentebb említett bácsika odament hozzá, és kérdezgette, hogy hívják, hány éves, és akkor lehetett vigyorogni azon, hogy maximum hangerővel bemutatkozik, mondja, hogy 3 éves, mutatja is, amihez komoly munkával kiszámolja a kis ujjain (ezt marhára bírom, külön jó, ha 1 ujjas kesztyű van rajt), aztán egy kérdésre már azt válaszolta, hogy azt csak az anyucinak mondja meg. A lényeg, hogy a sorstársaim összetartottak, és amíg dilis anyu ügyintézett, ők szóval tartották a kölyköt, hogy ne legyen esztrád. Nem győztem megköszönni. Ja, azért nem hurcoltam magammal a gyereket az ajtóhoz, mert ha a gyerek épp nem siet, akkor az asszisztens észre se veszi a törekvésem és bezárja az orrom előtt a rendelőt, meg aztán nem biztos, hogy amíg én mással beszélek, addig az én fiam nem kezd el féltékenykedni, és nem rángatja a gatyám, hogy vele foglalkozzam - sajnos erről még nem sikerült maradéktalanul leszoktatnom.

Nagyjából az odavezető úton se volt semmi különleges addig, míg nem vétettem egy fatális hibát, mert voltam olyan meggondolatlan, hogy a villamos ajtónyitóját én nyomtam meg ahelyett, hogy felemeltem volna a kölköt, hogy majd ő. Így aztán az utasok hallgatták az ordítós műsorszámot. Mondhattam én bármit, terelhettem én akármit... Aztán később felfedeztem, hogy nincs nálam a pénztárcám, ekkor végképp elkapott a harctéri idegesség, mert kezd úgy tűnni, hogy sportszerűen űzöm az értékeim elhagyását. Szóltam is Mr. Doe-nak, hogy tegye le a kártyám limitjét 0-ra, de szerencsére, amikor AnnaPetiésGergő elmentek Balatonra nyaralni, beugrott, hogy tegnap levelet kaptam lájf a banktól, és akkor előszedtem a bankkártyámat, majd ott is hagytam a bukszát az asztalon. A Reuters 8-as erősségű földrengésről számolt be, ami csak a szívemről legördülő kő volt.

És most elzarándoklok a patikába, nehogy holnapra elguruljon a gyóccerom.