Most viszik, most viszik Danikáné lányát helyett: most viszem házhoz az 50. álláspályázatomat. Nem vagyok elkeseredve, céljaim vannak, szerencsére még megy az 1 fizetésből megélés is, és a gyerek betegeskedései miatt is jó, ha bármikor elérhető vagyok. Igyekszem ezt az egész hercehurcát úgy megélni, hogy tanuljak belőle. Mellesleg nem jött össze az a nagyon tetszetős meló se. Még próbanapra se hívtak be. A legnehezebb, hogy ne vegyem magamra, ne érezzem magam értéktelennek. Ezért aztán arra gondoltam, hogy legalább nem kell 2 műszakban melózni, meg 3-szor átszállni. Az ugyanis elég komoly lúzerségi faktor.
2011.02.16. 10:58
50
Címkék: munka
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://doe-family.blog.hu/api/trackback/id/tr542664955
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
windmilly2011 2011.02.21. 16:38:01
Annyi energiád van, anny akarás van benned, hogy szinte( félre ne értsd) irígylem. Ennyi akaratnak, ennyi munkának biztos jutalma lesz!
Továbbra is szurkolok!
Továbbra is szurkolok!
windmilly2011 2011.02.21. 16:40:27
Pozitív hozzáállási technikákból, nem teccenél leckéket adod nekem?:-P
Jane Doe 2011.02.22. 12:35:22
Kedves vagy nagyon, de tévedsz is: nem szorulsz te leckékre! Ahova te jársz, és amin most keresztül kell menned, nem gondolom, hogy erő nélkül menne. És szerintem nem sok optimista arcot látsz ott a folyosón. Nagy ölelést küldök neked!
Ti mondtátok