Megjött a gyerek dzsungelmániás albuma. Majdnem 10x-es áron jutottam hozzá (tiszta hülye vagyok, nagyjából megvan a véleményem arról a szülőről, aki ilyet csinál, így ezzel most magamat is minősítettem), viszont boldog a fiam, ezzel alszik, hurcolja a könyvet mindenhová, és ragasztja a képeket, és visszük magunkkal a papához is, a vonaton majd folytatjuk a matricázást, meg persze már reggel azzal kezdte, hogy bebújt mellém, és mesélt belőle.

Tegnap estére Rectodeltet kellett Pimpinek beadni (a háziorvos rendelte el), mert ez az asztmázás már hetek óta tart, a Fenistilre nem igazán reagál, nagyjából a Ventolin is olyan, mint a semmi. Ritkán vagyok tanácstalan eü. kérdéskörben, de most a kezeimet feltettem.

A legbosszantóbb talán az, hogy de. 11-kor a gégész azt mondja, hogy szépen javul a gyerek, az öblítés alig hoz ki valamit, hiszen nem is taknyos, a füle is rendben, 1 hét múlva egy utolsó kezelésre kell beugranunk.

14 órakor fekszünk le, a gyerek úgy köhög és hörög, hogy kell 30 perc az elalváshoz.

17.30-kor beugrunk a háziorvoshoz, ő már semmit sem hall a délutáni drámából, bár nem néz hülyének, sőt. A fülbe nézve behúzott dobhártyát lát, így felírta a fülcseppet.

Oké, tudom, hogy a fül tud ennyire rohamosan változni, de azért ez nekem akkor sem kerek.

És továbbra sem tudom elfelejteni azt, hogy mi van, ha ez reflux. Hogy rendszeresen akkor kezdődik a köhögés, amikor a kölyök feje párnát ér. Azt viszont nem tudom hova tenni, hogy reggeli ébredés után miért van köhögési rohama.

Nem tudok semmit, és a gyerek meg szenved.