A fenébe, ezt most piszkosul eldiagnosztizáltam. Pontosabban: tudtuk, hogy a vérszegénység is ludas apu panaszaiban, de arra senki nem számított, hogy 3 hónap alatt 120-ról 74-re csökken a Hgb-ja (a normál alsó érték 140 körüli). De a többi érték is pocsék. Gyakorlatilag nulla (valami 1,4) a vasa
Szóval apu szerda óta kórházban van, már a 4. egység vért kapta tegnap. A szobatársai azt mondták, hogy szürke volt a bőre, amikor befeküdt, most már kezd egész jól kinézni a transzfúziók után. Tegnap hazautaztam, ma sajnos vizsgázom, szombaton meg közgáz konzultációm lesz, amin fontos megjelennem. A kezelőorvosával azért beszéltem, ma is hívhatom, hétvégén is benntartják, hacsak nem verjük az asztalt. Hát nem verjük, mert akkor vagyok nyugodt, ha a 4 napos ünnepen közelebb van a szakellátáshoz. Tesómra haragszom némileg, mert nem volt képes mára szabit intézni magának, így ma nem leszünk apu mellett, holnap ő meg a csaja délben érkeznek, én meg vasárnap.
Még sose voltam ilyen helyzetben, valami iszonyat, amikor mentem be egyedül a kórházba, éreztem a halál édeskés bűzét, láttam a rémesen lerobbant időseket a belgyógyászaton. Istennek hála, apu hozzájuk képest fitt, jár-kel, a transzfúziós állványt tolja maga előtt és mehet a WC-re. Pizsamát, tiszta cserét készítgettem... a francba, a franca. Nem akarok még felnőni, én gyerek vagyok, a szülő ápolja a gyereket és nem fordítva.
Ti mondtátok