Régen nagyon szerettem a HVG portréit olvasni; ahogy más a napilapot hátulról, a sportrovattal kezdi, én a HVG-t kezdtem hátulról, mert ott van a kedvenc rovatom. Csak aztán nem minden esetben tetszettek a kérdések. Olyan kis kekeckedőek, rosszindulatúak, nem figyelnek a riportalanyra és a végén semmi se derül ki a kérdezettről. Elgondolkoztató, hogy ez kinek a hibája... Nem hiszem, hogy például a sportolóktól csak bugyuta dolgokat lehet kérdezni, kimerülni a kedvenc étele, itala klasszikban, és csak a többdiplomás jogi doktortól illik az élet értelmét firtatni.

Egy biztos, Szőke András szerintem ennél komolyabb beszélgetést is megérdemelt volna, vagy nem ártott volna a kérdezőknek leszállni a magas lóról. Nekem tisztára az jött le, hogy lenézik Szőkét, de ami egész biztos: marhára nem értik. Olyan finom pesti úri népek megkérdik a vidéki parasztot stílusú portré lett, de lehet, hogy csak túlmisztifikáltam pár dolgot.