Azt is mondhatnám, hogy ott szúrtam el, amikor pár éve az iwiwre felpakoltam magam, de akkor még nem volt akkora hisztéria körülötte, mint most, nem volt annyi kapcsolatgyűjtő -- (figyelem, burkolt sznobéria, impliciten jeleztem, hogy még az elején csatlakoztam, tehát én vagyok a fasza gyerek, a mostaniak meg azok, akik kullognak valami után ;)

Szóval sorra jobbra kerülnek elő a régi osztálytársak, barátok és barátnők. Nap mint nap szembesülök a régi életemmel, amit annyira azért nem szeretek, de ilyenkor derül ki, mennyire tettem magam túl a múlton, mennyire tudok jó pofát vágni ahhoz, ha egy hazug barátnő kerül elő... Megy. Megyeget. Hűvös kimérten, pici cinizmussal. Azért igyekszem NEM sudri bunkó lenni, azzal csak magamat aláznám meg.

De amit mondani akarok, hogy nem, ismétlem NEM lesz feltelepítve skype, MSN és egyéb stupid csetprogram, mert nekem erre nincs felesleges időm (sávszélem). A hangzatos kis frázissal élve: Skype-olsz? Sikeres-e vagy?

Ha valakivel nem személyesen vagy telefonon társalkodom, akkor én szeretek levelet írni. Hosszú levelet, amin akár napokig is rágódom. A csetelés meg arról szól, hogy egymás szavába vágva mondja mindenki az aktuális hasfájását, főként ha az konferencia módban megyen. Gyűlölöm. Amikor melóztam, akkor is rendszeresen kikapcsoltam az ICQ-t és a Google Talkot is, mert rühelltem, hogy folyton zavarnak baromságokkal. Sőt, ha már végképp elegem volt, akkor uninstalltam. Ez van.

Gyerek mellett meg pláne nem kívánok még erre is időt elcseszni. Ebből születik a na, még ezt az egyet beírom, aztán már megyek és ahelyett, hogy a kölyökkel foglalkoznék, verem a billentyűzetet. Like now. De most azért tehetem meg, mert pillanatnyilag fontosabb dolgai vannak, mint az anyjával játszani, épp a csörgős labdát kergeti, meg a Playschool játékasztalon nyomkodja a gombokat, hogy zenéljen. A disznótor meg nem erőszak, örülök, ha önállóan is elvan. (Kivételesen nem kell főznöm se, takarítanom se, ezek is kész vannak. Most vendégeket várok épp.)