Jane Doe családja

A mai délelőttünk példásan indult, még akkor is, ha Pimpi 6.10-kor kelt. 9-től aludt egy szűk órányit, megette a 7 gabonás pehellyel rostosított almás szilvát, picit ivott, picit szopizott, aztán öltöztünk és mentünk a Heim Pálba, hogy letudjuk szakrendelő látogatási kötelességünket.

A recepción elfelejtették mondani, hogy a nap folyamán már a kórházi osztályon fogadják a kis pácienseket, mi meg felmentünk a szakrendelőbe, levetkőztünk, nyílik az ajtó, kérdik, hogy mi hova, mondtam, hogy ide, kérdik, hát nem szóltak, mondom, hát nem... Akkor gyerkőcöt felöltöztetem, kenguruba be, hátizsák fel, séta indul.

Az osztályon már vártak bennünket, nem volt előttünk senki (jól gondoltam én, hogy így kell érkezni, nem reggel farkafelvágva rohanni a rendelkési idő kezdésére).

Alapos vizsgálat után elmeséltem azt a gyanúmat is, hogy néha fájdalmas lehet a pisilés a gyerkőcnek, meg gyulladt a húgycsőnyílása. Nosza, egy vizelet gyűjtő tasakot fel is cuppantottak neki, hogy akkor hajrá, aztán majd stixelünk. Addig is, itassa anyuka.

Fájdalmas nyögés hagyta el a lelkem, mert az én gyerekem inni nem kimondottan szeret. Kínáltam vízzel, de hiába. Akkor jeleztem, hogy ő inkább szopizni szokott, mondták, hogy a folyosó végén van egy mosdó, ott le tudok ülni és szoptathatok. Az idegen környezet a sok-sok színes üvegmatricával, a beszűrődő zajok mind csak kizökkentették a szoptatást. Drága gyermekem nem akart bölcsőtartásban enni. Felvettem a karomra, úgy meg fúrta belém a fejét. Tehát akkor mégis cicizne. Kínomban állva próbáltam szoptatni, de mivel folyton megszakította az evést, mert közben nézelődött, sóhajtozott, magyarázott, kezdtem unni a helyzetet. Volt ott egy pelenkázó, annak a szélére leültettem (milyen jó, hogy már tud ülni önállóan), prímán be tudta kapni a mellem és amíg simogattam a hátát és a fejét ő eszegetett, közben nézelődhetett is, nem szakadt le tőle a karom.

Lassan félórája volt fent a tasak, de pisi sehol. Akkor kenguruba be, cekker felnyalábol, ki a folyosóra és séta. 5 perc múlva vissza a mosdóba, kenguruból ki, ruha félig le, zacskó porzik. Ruha vissza, kenguruba be, cekker fel, újabb mászkálás, ücsörgés kint. 10 perc múlva vissza a mosdóba. De most már letakartam egy pelenkával, kezébe adtam a zsiráfját és közben simogattam a pocakját, hátha akkor jobban megy neki. Pár perc múlva jött is az áradat, majd ugyanazzal a lendülettel folyt is szét. Nem is tették fel jól a zacskót, ami ráadásul valahol eresztett is alul. Nagy nehezen mentettem meg egy millinyit, abba bele tudták dugni a stixet... de dühített a helyzet, hogy egy ilyen kisbabával szenvedünk, és a rossz minőségű zacskó miatt majdnem feleslegesen vártunk.

Szerencsére senki nem esett nekem, hogy hogy lehetek ilyen ügyetlen, a vizsgálat eredménye negatív, megkaptuk a papírokat és amíg öltöztettem vissza Pimpikét az utcai ruhába, cipőbe, megbeszéltük az orvossal, hogy ez a hypospadiasis tulajdonképp pszeudo, mert a húgycsőnyílás a makk csúcsán van, de ívben tud pisilni a baba (szokott-e mellen pisilni, válasz igen, akkor biztos, hogy nem lefelé, hanem szép ívben megy a sugár), nincs megtörés. Jelenleg semmi urológiai teendő nincs, nem kell műteni, sőt, ezt ha nem muszáj, nem is bántanák. A görbület enyhe, 1 év múlva kontroll, és meglátjuk, mennyit változik. (Nem bánom, hogy nem kell műteni, ha majd erre kerül a sor, jobb lenne olyan életkorban belevágni - szó szerint és képletesen is -, amikor már érti, mi történik vele és körülötte, meg lehet vele beszélni a helyzetet, a fájdalmát, a félelmét.)

Hazaúton hiába ült kifelé a kenguruban, elaludt, a lakásban levetkőztettem bodyra és harisnyára, lefektettem, picit behúztam a függönyét és ő durmolt tovább.

Mindenképp meg kell jegyeznem, hogy hihetetlen nyugis kölyök. 1 órán át ücsörgött, meg mászkált velem és nem sírt. A vizsgálóban picit félt, meg panaszkodott, de odabújtam hozzá és már minden rendben volt. A várakozás alatt játszogatott, beszélgetett, sikongatott, amikor nyűgösködni kezdett, nagyon gyorsan meg lehetett nyugtatni. Ha eddig kételyeim lettek volna, és gyanakodtam volna holmi hiperaktivitásra, hát azt most el is felejthetem.