Jane Doe családja

1. léböjt kúrát tart a ded, néha beugrik egy kicsi doboz túrókrém, vagy az ebédet megeszi 2 részletben, de tegnap semmit nem fogadott el a cicin kívül. Na jó, egy kis vizet viribelt kanalazáskor, addig is megmenekülve a szilárd kajától. Éjjel viszont csak 1x van szopi.

2. éjjel kukorékol megint. EDDIG (és remélem, ez nem súlyosbodik) tartotta magát az egyszeri ébredéshez, de nem aludt vissza, hanem dumálni, kurjongatni kezdett. Ilyenkor ment az ágyába és kb. 30 perc múlva aludt is magától reggelig. Ma éjjel azonban 1,5 órás műsort rendezett, nagyon ideges voltam, mert előtte egész nap nyivákolt vagy bömbölt azon oknál fogva, hogy folyton tiltott dolgokat akart csinálni, és ha valamit nem engedünk neki, akkor nemtetszését 1000 dB-lel képes csak jelezni. Mit ne mondjak, zengett a lakás tőle, meg tőlem is, mert a kaja sztrájkkal már kikészített, nem bírtam tovább cérnával.

3. hát a székrekedés is rátett egy lapáttal a hangulatra. Nem eszik, nincs is mit kakálni. Így nem tudok neki semmi rostot bevinni, 4. napra kapta a Laevolacot, egy körömnyi bogyó lett a végeredmény, másnap megint egy adag szirup, és estére megszülte a bent pangó cuccot. Persze nem volt sok, de az a lényeg, hogy vegyes kosztnál már 5 nap kakamentesség nem megengedhető.

És akkor ilyen herce-hurca mellett szombaton át kellett bkv-zni a városon, mert dolgunk volt. Egy paraszt BMW-s felgyűrte egy Renault hátulját, állt a sor a Kacsóh úti felüljárónál, és úgy 20 perc alatt a gyerek türelme is felörlődött a babakocsiban. Addig a versek, mondókák, énekek, tapsikolások hatottak, aztán robbant a bomba, elkezdett ordítani. Kivettem, kaptunk ülőhelyet, persze ott is tombolt, és ahogy hátravágta magát, beütötte egy picit a fejét a korlátba. Több se kellett, az addigi iszonyat hangos sírást velőtrázó őrjöngéssé turbózta. A fél busz utált bennünket, én az egész világot, el akartam süllyedni, mert nekem is ugyanolyan fárasztó, sőt, nekem közvetlen közelről kell hallgatni. Aztán csak sikerült lenyugodnia, lassan elértünk végcélunkhoz, leszállva a buszról újra helyreállt a világ rendje.

A dugó miatt csúszott a program, hazafelé pedig elaludt a kölyök a buszon, a lakásig fel se ébredt, ekkor volt este 7. Természetesen enni nem akart, viszont kipihente magát annyira, hogy fektetni se lehessen. Aztán megjöttek a szerelők felmérni a klímák telepítési munkáit, így este 8 után fürdettünk csak, fél 10-kor már 2x kíséreltem meg az átmenetileg alvó Pimpit lefektetni, de felébredt, aztán feladtam, ha akar, elalszik magától, viszontlátás, kivonultam. Kb. 15 perc alatt elszenderedett.

Erre a zaklatott napra jött a teljesen értelmetlen, felesleges óraállítás. Másnap csak sakkoztunk, hogy visszabillenjünk a megszokott kerékvágásba... És amikor már minden kezdett menetrend szerint menni, akkor jött az, hogy ifiúr 1,5 órát eltapsolt az éjszakai alvásidőből. Reggel 6-kor kelt, megszoptattam, aludt tovább fél 8-ig. Ez remek, de fél 12-re megyünk tanácsadásra... Szerencsére a napok óta maga előtt görgetett alvásmínuszok megtették hatásukat és nem a megszokott 3 órás fentlét jött, mert 9-kor már borzalmas fáradtan vernyákolt a lábamnál, mentünk is aludni.

Most ébredt, igyekszem pozitívan gondolni a tízóraizásra... Egyébként horrorisztikus, hogy amikor szoptatom, akkor se úgy nyeldekel, mint aki ki lenne éheztetve. Hallom a gyomra korgását és mégse eszik. Tegnap bőgtem már, mert felőröl ez az érthetetlen viselkedés. (Tudom, jön a foga... de egy gyerek nem csinál ilyet, ő meg csak fogyókúrázik.) Kiakasztó, hogy nem eszik, csak pépeset, személyes sértésként éli meg, ha kaját adok a kezébe. Önállóan meg se kísérli az evést. Úgy szeretném már látni, hogy a türelem majd ennek is meghozza a gyümölcsét, de közben folyton arra gondolok, hogy elszúrtam, nem jól csinálom. De komolyan, hiába eszünk előtte, nevet rajta, de ha kínáljuk, felháborodik.

Kíváncsi vagyok, mit fog mondani a doktornő a tanácsadáson a 9 hónapos gyerek paramétereivel bíró 1 évesemre...