Jane Doe családja

Második napja hallok percegő hangokat az asztal - nagyszekrény környékéről. Jó erős, vagy egy ember méretű patkány, vagy óriáscsótány, esetleg génkezelt szú. De az agyam mélyén ott derengett az emlék, hogy volt már ilyen, és nem állat állt a hátterében, és hogy muszáj kideríteni mi az, mert veszélyes. Aztán mindig elterelődött a figyelmem, mert a net folyton lehalt. És persze nem esünk neki azonnal a telefonnak, hogy a szolgáltatót csesztessük, hanem elsőként meghallgatjuk a netes telefont, ha az süket, akkor tényleg nincs net. Utána kihúzkodjuk a routereket, ketyeréket, újraindítjuk őket és ha van net, akkor OK, ha nincs, jöhet a hibabejelentés. De szerencsére a net mindig visszaállt. De rendszerint nem is volt időm ilyesmikkel szarakodni, mert beteget ápoltam, és örültem, ha a WC-re eljutok.

Aztán eszem az ebédem (du. negyed négykor), pötyögök a laptopon, net el, nézem a routereket, aztán látom ám, hogy hoppá, a wireless-en nem égnek a ledek. Közben a percegés is fokozódik. Mi a f... De hisz ez elektromos szikrázás lesz! Igen, megvan, az albérletben döglött meg így egy konnektor, el volt már belül szenesedve egy része a zárlat miatt, és csoda, hogy nagyobb baj nem lett.

Csakhogy nálunk le lettek cserélve a szerelvények, szakemberek csinálták (pl. Mr. Doe), azért az durva, hogy így is zárlatos valahol. Ja, hogy 1 dugalj nem lett kicserélve, mert a könyvespolcot nem akartuk elhúzni, és azt mondtuk, hogy maaaajd, amikor muszáj lesz.

Hát a muszáj bekövetkezett, tiszta szerencse, hogy a wireless routernek csak az adaptere ment tönkre, sőt, tiszta szerencse, hogy nem a drága tévé tápja adta meg magát.

Most már kicseréltük a konnektort, a percegés megszűnt, adaptert meg jövő héten vesz Mr. Doe.

Mondjuk soha jobbkor nem történhetett volna, a beteg gyerek mellett még szekrényt húzkodtunk, könyveket pakoltunk. Hál istennek, gyerök épp jól érezte magát, így könnyedén ment a hibaelhárítás.