Jane Doe családja

Már érzem, hogy naaagyon fogok szeretni játszóra járni! Ha más anyuka is ott van, akkor menekülnöm kell, mert engem rémesen fárasztanak a picsaságaikkal. A gyerekkel tök jól elvagyunk, egyik játéktól megyünk a másikhoz, hintázunk, lépeget oldalazva a padoknál, itt-ott... Csak hát a többi mutter...

Kiraktam Pimpit a homokozó rönkjeihez, hogy mászkáljon. Épp elindult, amikor a többi anyuka felbuzdulva példámon szintén kirakta a gyerekét ácsorogni. Persze az enyém útvonalába, hogy az véletlenül se tudjon tovább lépegetni. (Fiamtól olyat meg ne várjunk, hogy ellentétes irányba menne akkor. Ha ő azt vette a fejébe, hogy jobbra, akkor jobbra és átgázol mindenkin. Egyelőre az életkorából ennyire telik, kicsit odébb van ennek a regulázása.)

Akkor Pimpike ismerkedni kezdett az egyik deddel, persze nyomkodta volna a szemét, orrát. Lefogtam, mondtam, hogy csak simogassuk meg a babát. De persze amint elengedem a kezét, már megint bökdösött. Erre a gyerek anyja rászól a fiamra, hogy ne bántsa a szemét. Ez hülye? Mégis hogy képzeli, hogy fegyelmezi az én gyerekemet. Fogja meg a dagadt ivadékát, és vigye onnan, ha annyira zavarja. Mellesleg zokszó nélkül tűrte a kicsi, ugyanis fájdalmat nem okozott neki Pimpike, azt nem is hagytam volna. Akkor még anyuci megjegyezte a kölykének, hogy ne tűrje bambán, hogy bántsák, védje meg magát.

Ekkor leléptünk inkább hintázni, gyerek jól érezte magát, aztán közeledett az ebédidő, kezdtem szedelőzködni. Ahogy tettem be Majmocskát a kocsiba, elkezdett ordítani, mert szeretett volna még maradni, de már így is majdnem elaludt a hintában. Erre az előző beszólogatós picsa jó hangosan és éllel eleresztett egy jézusomot. Még szerencse, hogy mennünk kellett, bár azt hiszem, egyébként is sarkon fordultam volna.

Persze sok észt nem kell várni tőle... nagy büszkén mesélte, hogy az ortopédus orvos letolta, amiért az önállóan járni még nem tudó gyerekét vezetve járatják. Mellesleg azért mentek el a dokihoz, mert az anyós beszólt, hogy ólábú az unoka, meg kéne nézetni. Hát tessék még sűrűn erőltetni azt a járást, és a végén olyan görbék lesznek a felkészületlen lábak, mintha hasas lett volna a hintaló.

Egyébként is szeressem azokat a picsákat, akik a helló, hogy vagytok kérdésre azzal felelnek, hogy köszi, jól, de Gücülke még nem jár. Gücülke 11 hónapos. Miért is kéne járnia? Aztán meg azt is szeretem, amikor elkezdik a bazári majmozást, hogy mutasd meg, hol a szemed, a füled, tapsoljál, integessél... Ha legalább valami összetett mondatokban beszéd, vagy fejben számolás lenne a gyerekük nagy művészete, de neeem, hanem a korosztályának megfelelő mutatvánnyal kell felvágni.

Tudtam, hogy egyszer ez is eljön, hogy idővel már nem pusztán az és a tied átalussza az éjszakát,  eszik már  velős pacalt, van már 20 foga kínzó és ostoba kérdésköröket fogjuk századjára átrágni.

(Mellesleg inkriminált anyuból olyan kevertszag áradt... Szerintem simán alkesz a csaj, az a fajta, aki egyelőre jól tartja magát, disztingvált a külseje, de már itt-ott repedezik a vakolat.)