Ugye napok óta szenvedek attól, hogy drága gyerekem megkergül a pelenkázón, tekereg, feláll, és nem haladunk a gatyacserével. Pisis pelus esetén még csak hagyján, de amikor nyakig kakis, megőrjít a szertelenkedéssel. És ahogy azt már ecseteltem, ilyenkor lefogom erősen, ő meg ordít, mert akadályoztatva van, utána én is ordítok, meg szétpattan a fejem a hangzavartól... és tudtam, hogy ez így nincs jól, igyekeztem türelmet mutatni, kb. délután 2-ig ment is, aztán robbant a bomba. De újult erővel átvettem a stratégiát, pakoltam még több érdekes holmit a tálcára és hagyom, hogy felálljon, válogasson, dobálózzon, közben meg törlök, krémezek, pelenkát láb közé teszek, egyszer csak megunja, csak leül, csak hagyja magát hanyatt fektetni és végre betépőzárazhatom a csomagot.

És ahogy ezt ilyen szépen megoldottam, kaptam egy "reklám" emailt is a kismamablogtól a pelenkázni képtelenségről.

Megállapítottam, hogy ösztönösen jól cselekedtem. :) És milyen klassz, hogy a gyerek már csak akkor bömböl, ha elesik, vagy amikor a játszótérről szeretném hazaterelni, és tenném be a kocsiba, de ő nem akarja, így a könnyes és hangos pillanatok száma leredukálódott a napi 10 percre. Hát mindjárt kisimult az idegrendszerem! :)