Jane Doe családja

Nem a szám, hanem a gyerekem. :) Tegnap a játszón 80%-ban kétláb és nem négykézláb tepert. Olyan 3 méternyit megy önállóan, aztán megpihen, letenyerel vagy megkapaszkodik és megy tovább, vagy fordul vissza, kezdi előről, és ezt akár húszor egymás után. De gyakran fogja meg az egyik ujjam és akkor megyünk ki a világból, aztán megáll, felszed valamit, visszarakja, újra felveszi, elvisszük az út mellé, lepakolja, vissza. Szóval klassz, imádom ezt csinálni.

Amúgy a fogom anya kezét dolognak van ám technikája: ha nem jól adom oda az ujjam, akkor megfogja a másik kezével és beigazítja. :) Haláli. Aztán teljesen felpörög, hogy most akkor ő megy, elkezd közben táncolni (térdrogyasztás és fejrázás), meg toppant nagyokat, meg tengerészjárásozik, van ám humorérzéke a csávókámnak.

Aztán van, hogy mászik egy picit, de céltárgy előtt 1 méterrel megáll, feláll és úgy jön tovább.

Éééés ma a tologatós játékával (bot, a végén kis bogyók, amik kopognak, meg egy drótspirál van rajta golyókkal, amik fel-le mennek a tolás hatására is) ügyeskedett, egyedül, magától, járás közben. :))

Nagyon büszkék vagyunk rá, mert olyan szépen megy, biztosan, ügyesen, és ezt független forrás is megjegyezte kérdés nélkül. :)

Na, melldöngetés vége. Védőnő bekaphatja, és direkt keresem az alkalmat, hogy beszólós szuperanyut is körbetrappolja Pimpernel. Ennyit a nem akar járniról...