Sikerült egy vászon kisnadrágot venni 900 Ft-ért a törpének (most, hogy épp az usanka szezon indul), és annyira egyszerű a szabása, hogy rögvest varrtam egy másik darabot is a mintájára. 2 óra alatt összedobtam, persze a hamari munkának árulkodó nyomai vannak, mert nem egyenletes a láncöltés, nem tudtam jól belőni a szálfeszességet (bár vannak anyagok, amiknél ha meggebedek, akkor se fog szépen varrni a gép, a vékony vásznon nem hajlandó rendesen dolgozni). Kék kockás anyaggal dolgoztam (bevallom, konyharuha, de a végterméken ez nem látszik, vettem a Jyskben olcsóért, hogy majd gyerekruhának jó lesz), kék cérnát választottam hozzá, csakhogy túlságosan is kék a színe, így ez nem tetszik, a fehér jobb lett volna. A gumit még összébb kell varrnom, mert lötyög a gyerek derekán, állítom, ez a legnehezebb, mert vagy túl tág, vagy kiszorítja belőle a szuflát.
Lényeg a lényeg, hogy egész pofás lett a művem, és olyan jól esett kicsit varrni, elvégre ez az egyik hobbim, csak időm nincs rá, pedig annyi ötletem lenne... Nem baj, már itt vár rám a bordó vászonnadrágom, be kell szűkítenem, és nem egyszerű a történet, mert atomjaira kellett bontanom, hogy a végeredmény majd valahogy kinézzen (ugyanis a farmeroknál ismert tűzött varrással van készítve, a derekában a gumi 3-szor van levarrva, plusz az interlock). Már kiférceltem, csak át kell rajta futni géppel és a derekát újra begumizni. Bevallom, ehhez nem sok kedvem van, de annyira bő a nadrág a fenekemen, hogy az egyébként sem kicsi ülepem még nagyobb. Kellett nekem hallgatni a cigányasszonyra, hogy XL-est vegyek az M-es helyett. Hiába bizonygattam, hogy 2 napja a vajszínűből az M-es pont jó volt, állította, hogy a betűjelek szart se érnek, és vigyem azt... alkudtam még egy csöppet, jól összevesztem a nővel, aztán tessék. Olcsó húsnak lóg a segge, hogy jól megkutyuljam a mondást...
Ti mondtátok