És tudja, és mondja, amire minden nő, de leginkább minden anya vár, hogy majd egyszer a gyereke mondja neki, hogy anya.
Tegnap este, amikor kiszaladtam a vendéget beengedni, a távozásomat egy anával konstatálta az apjának. Ez volt az első.
Aztán reggel kifejezetten paprikás hangulatban keltem, mert kisember 6-kor vert fel, isten tudja, hányszor ordított át magához az éjjel és 9 órát se aludt így összességében, lelkiekben már láttam a viharos délelőttöt. Leültem kajálni, már jött is oda nyafizni, az apja felvette az ölébe, és akkor rázendített Pimpike az ana-ana-ana rigmusra, amivel felolvasztotta a szívemet, és elszállt a rosszkedv, a kialvatlanság, megbocsájtottam minden "bűnét". :)
Ti mondtátok