Álltunk az utcán Pimpernellel, néztük, ahogy a kukásautó gyomrába dobálták be a lemetszett ágakat, gallyakat a melósok. A kölyök haza se akart jönni, mert annyira tetszett neki a történés. Aztán jött egy járókelő, és sokatmondón odaszólt, hogy mondjam meg a gyerekemnek, tanuljon, különben majd ezt kell csinálnia.
És én nem röhögtem, sőt öltem a tekintetemmel, ő meg látta ezt, próbálta is finomítani a mondat élét azzal, hogy persze sokan annak is örülnének, ha ilyen munkájuk lenne.
Nem tudtam összefoglalni neki, hogy ha 10 millió diplomás országa lennénk, ezt a munkát akkor is el kéne végeznie valakinek, ahogy a derítőt is ki kell szippantani, a Toi Toi WC-t elszállítani, a retket utánunk feltakarítani és még sorolhatnám. Miért hiszik egyesek azt, hogy csak az ér valamit, akinek van papírja arról, hogy minimum 12 évet tanult?
A kétkezi munkások is emberek, könyörgöm!
Ti mondtátok