Tegnap este szalma voltam, mert Mr. Doe melóhelyén beütött a lapos ménkű, aztán 11- re ért csak haza. Mivel szólt előre, lélekben felkészültem, hogy az esti szeánszot és esetleges hisztis őrjöngést most egyedül kell levezényelnem. Gyerek is érezte, hogy most nem kéne feszítenie a húrt (bár agyilag is fitt voltam, szóval akár a fetrengést is meg tudtam volna zabolázni üvöltés nélkül), meg végre láztalan volt Pimpi, játszhattunk kint eleget és így este nem kívánta szétszedni a lakást.
Szóval tök jól ment minden, szépen előkészítettem a kellékeket és nem futkostam ide-oda, mert valami hiányzik, igaz, a játékokat 5x pakoltam el, mert mire fordultam egyet a lakásban, már megint egy leporelló volt kiterítve a szoptatós fotelre, rajta kisautó, a gumi építőkockák is újfent kidobálódtak. De jót röhögtem a dolgon (amikor hulla vagyok, bezzeg nem szórakoztat a sziszifuszi meló).
Szokott időben került ágyba Pimpi, aztán átmentem a mi szobánkba és üresség, meg zavaró csend telepedett rám. Nagyon nyomasztott, gyorsan el is kezdtem újranézni az Into the Wildot, de kb. 1 óra után elálmosodtam és befordultam aludni. 10 perc múlva megjött Mr. Doe is.
Ti mondtátok