Azért 1 év csúszással, de csak eljutottam a nőgyógyászhoz. Nyugalom, szülés után voltam 10 naposan varratszedésen, aztán rá 6 hétre a gyermekágy befejeztével egy ellenőrzésen, plusz rákszűrésen és utána 6 hónap múlva kellett volna menni, de jöttek a téli betegségek, aztán meg szépen elsikkadt a dolog, mert nem volt panaszom. Szerencsére.
Aztán jött egy levél az ÁNTSZ-től, kedvesen invitáltak rákszűrésre, én meg elszégyelltem magam, kértem időpontot és usgyi neki. A méhszájam most is szép, semmi egyéb kóros, vélhetőleg a kenettel se lesz gond.
És ami a pláne, gyerekkel mentem, babakocsi nélkül! Oké, Mr. Doe várt ránk a dokkernál, addig viszont én hurcoltam a törpöst. Előtte azért kipróbáltam az Ergo kengurut, de bennem a kognitív disszonancia nem tombol annyira, hogy azt mondjam, a világ legnagyobb találmánya ez a hordozó. Én, aki embertelenül sokat vittem BabyBjörnben a fiamat, azt mondom, hogy az Ergo csatolási rendszere borzalmas, nehézkes. Speciel a menetfelszereléssel 11 kilós kölkömet ha beültetem, nem bírom hátul becsatolni az Ergo pántját, mert a vállam annyira fáj, hogy nem hajlik tovább a karom.
Azt meg már nem is mondom, hogy én annyira örültem, amikor a kölyök átszokott a babakocsira, és végre begombolhattam a nagykabátom, mert kenguruzáskor az csak lógott rajtam, plusz a hátizsák vagy oldaltáska. Az a konstans málhás szamár életérzés... Most viszont már azért nem kocsizunk ilyen komoly BKV-zásnál, mert 1. a metrón és a mozgólépcsőn is fél Pimpi, anyai közelségre vágyik, a babakocsit meg majd a hátamra kötöm, 2. a mozgólépcsőn babakocsival nekem is halálfélelmem van (nem szokta a paraszt a szántást), 3. a KÖKI 1000 lépcsőjén inkább viszem csak a gyereket, mint a plusz 10 kg-nyi babakocsit is.
Szóval, a kis expedíció jól sikerült, kölyök azóta is ezt hajtogatja, hogy metóra, emberek felszáll, becsuk, kinyit, csücsül, kanyarodik, apa. A dokinál példás magaviselettel autópályázott a székeken, meg az asszisztenssel kokettált, éjjel viszont többször felriadt az izgalmas délután miatt.
Jövő héten fogorvoshoz zarándoklom, de oda már egyedül, pontosabban hármasban: én, a fogszuvasodás és a csontig hatoló félelem.
Ti mondtátok