Remek kis vasárnapunk volt. Gyerek az apjával legelt kint, én meg el az Interspárba bevásárolni a paprikás csirkéhez, ami hétfő-keddre lesz, és vasárnapra meg paraszthamburger (a saját készítésűt híjjuk így), ahhoz meg fagyasztott hamburgerhús szükségeltetett. A boltban bazi nagy sorok, nesze neked gazdasági válság, púposan megrakott kordékat toltak a népek, ekkor derengett fel előttem, hogy most mittomén milyen színű vasárnap van, kötelező pénzverés megyen a tél végi ünnepkör végett.
Marha későn értem haza, gyerkőc az apjával szinte velem együtt toppant az előszobába, dobom fel a húst sülni, reszelem a kekszet a gyümölcsbe Pimikémnek, aztán érzem, hogy a hús büdös. Mr. Doe is megszagolta, szerinte is, és feltűnően olvadt. Gyerek rátromfolt az életérzésre, finoman szólva nem akart enni. Bedurrant az agyam (finoman szólva, mert amúgy ordítottam, mint akit nyúznak), hogy jó, etetési műsor vége, megyek vissza a büdös hússal a boltba, elvégre 1500 Ft volt.
Rohanás, állnék be a sorba, egy dagadt faszi a megrakott kocsival elgáncsol és ezzel szépen be is tolat elibém. Már 500 a vérnyomásom, haladjunk már, haladjunk már, ordítja a fejemben a narrátor, végre én jövök. A húst kicserélték (hát, tényleg van egy szaga, mondta a nő), siettem megint haza. Gyerek továbbra sem evett, ellenben szopott és elaldut. Utána a fagyasztott hamburgert megszagoltuk, megsütöttük, megettük és én lenyugodtam. Aztán főzhettem a csirkét. :)
Ti mondtátok