Az most melyik kategória, hogy rászóltam x alkalommal: a lisztet ne dobálja ki a konyhaszekrényből, ezért aztán minden átkozott nap odamegy, kinyitja, földhöz vágja a liszteket. Én nem, nem vagyok hajlandó még azokat is elpakolni máshová, mert lassan ki kell költözni a lakásból, hogy ne konfrontálódjunk folyton a gyerekkel.
És az milyen, hogy megkéred:
- ne csiszatolja a hűtőmágnest a rozsdamentes WC-tetőn, mert összekarcolja vele (már sikerült neki szép karikákat rajzolni rá, jó lenne nem szaporítani),
- ne csapkodja a fürdő ajtaját a tükörnek (van támaszték, de ha erősebben lököd az ajtót, akkor bizony sikerül odakoccantani - ennek köszönhető, hogy a 4 részből, 1 már eltörött, 1 el lett téve, ami még fennmaradt, abban hozzávetőleg egész alakban látnám magam),
- ne tépkedje a falról a tapétát,
- ne kopácsoljon a radiátoron, fenyőbútoron, üvegen, TV képernyőjén semmivel se,
- ne nyalja a szappant, a jéghideg kerítést, a járdát,
- ne dobálja/tapossa a könyveket stb.,
majd látszólag abbahagyja, utána meg szépen visszasunnyog és folytatja ott, ahol az előbb meg lett zavarva. Közben ördögi vigyor a képén. Mert igenis tudja, hogy tilosban jár, csak képtelen magát féken tartani. Most akkor ezt miért teszi? Ezzel hívja fel magára a figyelmet? Unatkozik? Szeretethiánya van? Vagy szimplán még kisgyerek és nincs tisztában a történésekkel?
Ti mondtátok